A midio.hu-n rendszeresen hírt adunk a helyi és környékbeli civil szervezetek, önszerveződő klubok, baráti társaságok, illetve magánszemélyek kezdeményezéseiről, karitatív akcióiról. A közösségi médiában megjelenő bejegyzésekben, felhívásokban gyakran olvasható a diósdi Balassa Zsuzsa neve; az ukrajnai menekültek megsegítésével kapcsolatban mi is rendszeresen kaptunk, kapunk tőle információkat. Vele beszélgettünk.
Kedves Zsuzsa, mikor került Diósdra? Már akkor részt vett a közösség életében, önkénteskedett?
– Körülbelül 20 éve költöztünk a településre, akkor még nem sokat tudtam tenni a közösségért. Egy multinál dolgoztam kereskedelmi menedzserként, ráadásul Óbudán. Egyik gyerekem a diósdi oviban, a másik a suliban várta, hogy odaérjek érte, stressz és rohanás volt az életem. Váltottam, édesapám kis családi cégénél kezdtem dolgozni Csepelen. Közben megszületett harmadik gyermekünk is. Ezután egy-két évvel kezdtem viszonylag aktívan tevékenykedni a diósdi suliban SZMK-vezetőként; a sorban érkező igazgatók mindegyikével jó viszonyban voltam, szívesen fogadták az önkéntes munkámat.
Hogyan került kapcsolatba a családsegítéssel, a karitatív munkával?
– Úgy 5-6 éve éppen karrierváltáson gondolkodtam, amikor összefutottam egy anyukatárssal, aki a Családsegítőben dolgozott, s bementem hozzá beszélgetni erről a munkáról. Épp hoztak egy nagy adag ruhát adományként, amivel az ott dolgozók a szakmai munkájuk, a nagy leterheltség miatt nem tudtak mit kezdeni. Felajánlottam, majd én bejárok szétválogatni, elpakolgatni a holmikat. Így kezdődött.
Úgy tűnik, hogy nem ragadt le a gyermekruha-válogatásnál.
– Így igaz. Először olyan gyerekeket kezdtem el korrepetálni, akiknek a szülei nem tudtak megfizetni magántanárt. Időközben mások is kedvet kaptak az önkénteskedéshez, három másik hölgy, akik ingyenes zenés tornára járnak hozzám, átvette a ruhapakolást, gyönyörű rendet tartanak. Mások a tanításba kapcsolódtak be, ingyen oktatnak, mentorálnak gyerekeket. Néhányan időseket visznek-hoznak, vagy más módon segítenek, van, aki bevásárol, van, aki havonta rendszeres pénzügyi segítséget ad erre a célra. Nagyon örülök annak, hogy így alakultak a dolgok.
Jelenleg mekkora a csapatuk?
– Úgy tudom, már 17-en vagyunk önkéntesek. Csináltunk bolhapiacot, amikor pénz kellett egy kisfiú fejlesztő foglalkozásaira, karácsonyi vásárt, hogy legyen több pénz tartós élelmiszerre. Megbeszéltem a Homokbánya úti Kosárka ABC és a Balatoni úti zöldséges tulajdonosaival, hogy adják oda az el nem adott árut, s mi azt elvisszük nehéz sorsú diósdi családoknak, vagy ők mennek be érte a Családsegítőbe. Előfordul, hogy maguk a vállalkozások jelentkeznek segítségnyújtási szándékukkal a Családsegítőben, így tett például az Európa Pékség és elődje, valamint a Diósd Garden étterem is. Hálásak vagyunk nekik, készítettünk is egy-egy szép oklevelet számukra.
Mintegy 17-en dolgoznak rendszeresen önkéntesként
Rendszeresen gyűjtenek tárgyi adományokat is.
– Valóban, gyakran keresünk már lecserélt, de mások számára még hasznos háztartási gépeket, hűtőt, fagyasztóládát, mosógépet, bútort. A Családsegítőnél és az OM Alapítványnál dolgozó barátaimtól érkezik az igény, akik aztán vidékre, így például Vésztő és Debrecen környéki falvakba küldenek rendszeresen utánfutóval, mikrobusszal adományt. A „célzott” keresés tekintetében is nagyon jók a tapasztalataim, sokan és szívesen adnak. Fekete Alexandrával is összedolgozunk, ő rengeteg adományt koordinál.
Indul a kisbusz az adománnyal
Ön melyik szervezet keretében végzi az önkéntes munkát?
– Nem tartozom jogilag egyik segítő szervezethez sem, de a Paulus gyülekezetnek tagja vagyok, s rájuk bármikor számíthatok, legyen szó adománybútor szállításáról, korrepetálásról vagy terem biztosításáról, ha éppen arra van szükségem valamelyik tevékenységemhez. Az ukrajnai menekültek támogatását nem én találtam ki, a Paulus és az OM Alapítvány munkájába kapcsolódtam be. A Body&Soul zenés tornát is önkéntes alapon csinálom, ami immár 15 éve jelen van Diósdon, hála az amerikai iskola közösségéhez tartozó edzőknek. Jómagam 6 éve járok a tornára, 3 éve pedig már én tartom az edzéseket.
Van egy másik érdekes projektünk is: az iskolában a fejlesztőpedagógussal kitaláltunk egy “Békítő Kommandót”, ahol egymással haragban lévő vagy gyakran összevesző gyerekeket mediálunk.
Ehhez az ihletet egy resztoratív (kapcsolathelyreállító) képzés adta, amit 4 éve végeztem el. Nagyon szeretjük csinálni, és úgy látjuk, hasznos, sok sikerélményünk van.
Készül a szendvics az ukrajnai menekülteknek
Mint az elmondottakból kiderül, számtalan tevékenységet végez egy időben. Hogy csinálja, hogy van mindenre ideje, energiája?
– Igen, ezt gyakran megkérdezik. Nos úgy, hogy a „normál” munkámat a kis családi cégnél próbálom minél rövidebb idő alatt elvégezni, és a családommal kapcsolatos tennivalókat is igyekszem racionalizálni, így aztán beleférnek ezek a dolgok is. Szeretem a változatosságot, szeretek új dolgokat kitalálni. Most például – az Érdi Licit csoport mintájára – egy licitáló Facebook-oldalt tervezünk létrehozni. Az emberek elárverezhetik megunt dolgaikat, s a bevételt felajánlják, hogy az önkéntesek élelmiszert vásároljanak belőle 40-50 diósdi nehéz sorsú családnak. Diósdi Oroszlánok lesz az oldal neve, mert a Lionok a Lionizmusért Alapítvány számláját használhatjuk majd ehhez.
De szívesen fogadunk ötleteket a névre, hátha lesz jobb!
A jelenlegi menekülthelyzet miatt ezt a projektet még nem indítottuk el, de hamarosan szükség lesz rá, mert fogynak a megtakarítások, s egyre több pénz kell ezekhez a bevásárlásokhoz.
Kiss Zoltán
midio.hu
Fotó: Csősz Katalin, Facebook és archív
Címkék: Balassa Zsuzsa, Diósd, nehéz sorsú családok, Önkéntes munka
