1982 óta rendezik meg a Gerecse 50 elnevezésű teljesítménytúrát, amely mára az egyik legnépszerűbb túrává nőtte ki magát. Minden év áprilisának harmadik szombatján évről évre egyre többen vállalkoznak a kalandra. Idén nekünk is teljesült a régóta dédelgetett álmunk.
A teljesítménytúra egy olyan előre meghatározott útvonalon rendezett túra, ahol az úton adott szintidőn belül kell végigmenni és legtöbbször ellenőrzőpontokat kell érinteni, mely igazolja a túra teljesítését. Elismerésként és emlékül a rendezők általában kitűzőt vagy jelvényt, és oklevelet vagy emléklapot adnak a sikeres teljesítőknek. A két legismertebb és egyben legrégebbi rendezésű teljesítménytúra a Kinizsi 100 és a Gerecse 50.
A Gerecse 50 alapítója, Horváth Zoltán így mesél a kezdetekről:
„1981-ben meghívtak az első Kinizsi Százas céljába mint friss megyei elnököt. Vadóc Miklós helyettesemmel el is mentünk, és azt tapasztaltuk, hogy az indulók alig fele ért be a célba. Miklós meg is jegyezte, hogy ez kegyetlen próbatétel. Erre én úgy válaszoltam, hogy ebből elég lenne a fele is a Gerecsében! Így kezdődött… A következő évben, 1982-ben el is indult a Gerecse 50, ami az ország második teljesítménytúrája és az első ötvenese volt. Évről évre fejlődtünk. Sok nehézségünk volt. Emlékszem, eleinte gond volt az ellenőrző pontok megoldása, akkor még kevés volt a társadalmi munkás. Volt is belőle kavarodás bőven. Hamarosan azonban minden ellenőrző pontra 2-3 ember jelentkezett, később családok, akik egy-egy üveg sörért vagy egy pólóért jöttek és jönnek ma is. Jelenleg 100 (!) önkéntesünk van, akik megsértődnének, ha nem őket hívnánk. Mindenkinek családi ügy lett április harmadik szombatja!”
A túra időközben kiegészült 10, 20 és 30 kilométeres távokkal is, így már négy távon lehet nevezni a vállalkozó szellemű természetjáróknak, akikből szerencsére akad is bőven. Az utóbbi években mindig „teltházas” a túra, azaz minden nevezési hely betelik. 2019-ben összesen 6485-en vágtak neki az útnak, mi is ezen szerencsések között voltunk. Az élmény pedig nagyszerű és felejthetetlen lett.
Reggel 7.30-kor indultunk a tatabányai Szent Borbála téren felállított túraközpontból. Rövid séta után felkanyarodtunk a domboldalra és rögtön az erdőben, a festői Gerecse hegységben találtunk magunkat. Egy szűkebb ösvényen vezetett felfele az út.
A túra kezdeti szakaszán mind a négy táv egy úton halad (később sorra ágaznak el a rövidebb távok, először a 10 km, aztán a 20 km és végül a 30 km), így a vékony úton néha volt egy kis tumultus, de ez az apróság nem rontotta el a csodás túraélményt (különben is, az ember inkább itt áll a dugóban, mint a Nagykörúton).
Az első állomás a János-forrásnál volt 3,1 km után, itt még szinte be sem melegedünk, így a pecsét beszerzését követően azonnal tovább is indultunk. Az emelkedő lassan véget ért és kiértünk egy szélesebb, egyenes erdei útra, ahol szemből kaptunk egy kis szelet, de nem lassítottuk lépteinket, mert messze még a vége. A második ellenőrző pont a baji vadászháznál volt 10,6 km-nél, ahol almát és müzliszeletet kaptunk és gyorsan el is fogyasztottunk a szép erdei kereszt tövében.
Erdei kereszt a baji vadászháznál
Ezt követően éles jobbkanyar után bandukoltunk tovább. Nemsokára kiértünk az erdőből és a műúton gyalogoltunk be Tardosra. Ebben a festői faluban az első látnivaló a kocsma volt, majd a falu központjában volt a harmadik ellenőrző pont. 15,7 km távnál jártunk.
Tardosról visszakapaszkodunk az erdőbe; kedves kanyargós úton lépdeltünk. Tardos előtt a 30 km-es táv is „levált” tőlünk, így már szellősebben tudtunk haladni a többi túratárssal.
Az út nemsokára sűrűbb erdőbe vezetett, ahol hamarosan feltűntek az első medvehagyma levelek, majd több kilométeren keresztül medvehagyma-tengerben gázoltunk. Mindent beterített az illatozó növény.
Sokan megálltak szedni belőle az otthoniaknak, de láttunk olyat is, hogy valaki a saját szendvicsébe pakolta bele a medvehagymát, feldobva az otthon csomagolt párizsis zsemle ízét.
Mi most medvehagyma-szüretre nem készültünk, de legközelebb okvetlenül hozunk magunkkal egy külön szatyrot ebből a célból. Fontos, hogy a medvehagymázással túl sok időt ne töltsön az ember, mert itt még féltávon sem járunk, messze még a vége és a 12 órás szintidőt (12 óra alatt kell végigmenni az 50 km-es távot) is tartani kell.
Medvehagyma mindenfelé
Sziklába vájt Szűzanya szobor
A negyedik ellenőrző pont Pusztamarótnál (22,1 km) volt, ahol első erdei nomád táboromat töltöttem 10 éves koromban. Szerencsére az erdőjárás gyakorisága azóta sem hagyott alább nálam, így régi ismerősként üdvözöltük egymást a pusztamaróti fákkal.
’Marótról ismét felfele vezetett az utunk, magasba nyúló bükkfák között. A bükkösből kiérve szép kis tisztás fogadott bennünket sárga virágokkal, majd megérkeztünk Héregre, ahol az ötödik állomás várt bennünket. Itt nagyobb pihenőt tartottunk, mert ez az ellenőrző pont tekinthető kb. féltávnak (26,8 km).
Tisztás sárga virágokkal Héreg előtt
Lábszellőztetés és tápanyagpótlás félúton
Héreg után meredek kaptató következett, több kilométeren át csak felfele másztunk, egészen a Bánya-hegyig, ahol a hatodik pecsételőpont várt minket (28,1 km). Gyors pecsételés után haladtunk tovább, így jólesett megállni a vértestolnai pihenőnél, ahol ugyan ellenőrző pont nem volt, viszont zsíros kenyér és szódavíz annál inkább.
Ballagnak a túrázók, közel már a zsíros kenyér
Koldusszállásnál, a hetedik állomásnál (39,4 km) nagy kanyart vettünk és kezdetét vette egy újabb szintemelkedés, amely ennyi kilométerrel a lábunkban már igényelt némi erőfeszítést; lefordítva, kezdtünk elfáradni. Kisrétnél (nyolcadik ellenőrző pont, 41,7 km) ereszkedni kezdtünk egészen a kilencedik pecsételőhelyig, amely az M1 autópályahíd mellett volt, itt 44,2 km-nél jártunk.
Innen még le kellett küzdeni az utolsó „csúcstámadást”, egészen fel a Turul-szoborig (tizedik állomás 46,3 km). A szép panoráma megtekintése után lépcsőkön sétáltunk le Tatabányára a célba.
Turul-szobor Tatabánya felett
11 óra 13 perc menetelés után, 18.53 perckor áthaladtunk a célvonalon, sikeresen teljesítve ezzel a Gerecse 50 teljesítménytúrát. A célban oklevél, kitűző meg némi vacsora járt a megfáradt túrázóknak. A túra igazán csodás helyeken vitt, és a táv hosszúsága a férfias sportélményről is gondoskodott. Remek szervezés, gyönyörű táj. Istennek hála ezért a szombatért!
Az útvonal
Manapság már szinte minden hétvégén és ünnepnapon rendeznek teljesítménytúrákat, így széles skálán lehet kiválasztani az erőnlétünknek megfelelő hosszúságú és szintkülönbségű túrát. Aki kedvet érez a teljesítménytúrázáshoz, a tturak.hu oldalon talál bővebb információkat.
SZ. D.
A cikk írásához felhasznált források: kinizsiszazas.blogspot.com, gerecse50.hu
Fotók: midio.hu, gerecse50.hu
Címkék: #midióDávid, Gerecse 50, Túrázás
