Január 22-e a magyar kultúra napja, amelyet országszerte és a határokon túl is megünnepelnek, a koronavírus-járvány miatt azonban idén rendhagyó módon, elsősorban online programokkal. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt. A jeles nap alkalmából a midio.hu-n már közreadtuk Győrfi András festőművész gondolatait, alább pedig Mohai V. Lajos József Attila-díjas író – portálunknak küldött – sorai olvashatók.

Ezen a napon Kosztolányi Dezső jut az eszembe, aki Péterfy Jenőre hivatkozva írta a következőt: „Mindenki, aki magyarnak született, s így akarva, nem akarva vállalja szenvedésünket, kárpótlást kap azáltal, hogy Arany Jánost eredetiben olvashatja.” Ha nem hat túlzásként, a két írónak ezt a közös üzenetét Weöres Sándor életművére is alkalmazom.  Az eredetiben kitétele, mindenféle önsajnálkozással szemben állva, a nyelvet, a magyar nyelvet, a magyar kultúrát, az Arany János által használt, költőileg kicsíráztatott, shakespeare-i szellemű nyelvet jelenti, szoros összetartozással az alkotói géniusz utolérhetetlen és megismételhetetlen teljesítményével, a kulturális tradíció fönntartásával és folytatásával.

Ezek a kifejezések Weörest is bátran jellemezhetik, mert akinek magyar az anyanyelve, a nyelv, amely a magyar kultúrából sarjadzik, tudja: páratlan költészet az övé, a magyar kultúra minden eddigi ismérvével a névjegyén. Weöres életműve nekem azt mondja, hogy semmit sem szabad veszni hagyni a kulturális örökségünkből, alkotó módon kell használni azt, ha kell óvni kell, ha kell meg kell védeni, ha kell szembe kell szállni talmi kísérletekkel, a magyar nyelv és a magyar kultúra csakis élő örökségünk lehet, mert mindenki, aki magyarnak született…

Mohai V. Lajos

midio.hu

Fotók: midio.hu-archív