1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a költészet napját. Ez alkalomból Mohai V. Lajos József Attila-díjas író, költő – kérésünkre – két verset küldött a MiDió részére, melyek a napokban megjelent, A nyár szürete című kötetében láttak napvilágot.
A GYERMEKKOR HELYE
(Curriculum vitae 2)
Bogáncs közt szökken szárba a virág,
a vadpipitér, az ártatlan szeder, a szagos
bodzaág, rozsdás kacathalom alján ott
a ledöntött kereszt; álcáját leveti a vidék,
testét darazsak fullánkjai perzselik. Áll
az angyal és álmában beszél, szárnya
törött, elképzelni csak így lehet őt; süt
rá a Hold, az éjszaka lassan lepereg, mint
minden éj a Rózsa utca felett a gyermekkor
helyén. A gyermekkor helye hova lett? Áll
az angyal és álmában beszél; bagoly lesi,
balkáni gerle, törökszegfű és vadpipitér.
A PALAKÉK ÉGRE LÁMPÁK LOBBANTAK
(Curriculum vitae 8)
A palakék égre lámpák lobbantak,
a vascilinderek alól bogarak pattogtak
szanaszét; izzó platniról a tűz-gömböcskék
világító csillag-serege; az eszmélés
ideje jött el, alkonysugarak ezüstcsíkjába
torkolt minden út eleje, az ősz
zsírkréta-fénye odaragadt; a kőkereszt
festékét olvadó hólé mosta le, a kertek
esőjét hollókárogás dagasztotta;
érlelte a felnőttkor gyümölcsét a
világ: higgadtan rajzolt angyal-címereket
az éjszaka homokjába.
Mohai V. Lajos: A nyár szürete. PRAE.HU- PALIMPSZESZT Kiadó, Budapest, 2019
Kiemelt kép: pixabay.com
