A nyár szürete

A nyár szürete

1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a költészet napját. Ez alkalomból Mohai V. Lajos József Attila-díjas író, költő – kérésünkre – két verset küldött a MiDió részére, melyek a napokban megjelent, A nyár szürete című kötetében láttak napvilágot.

 

A GYERMEKKOR HELYE

(Curriculum vitae 2)

 Bogáncs közt szökken szárba a virág,

a vadpipitér, az ártatlan szeder, a szagos

bodzaág, rozsdás kacathalom alján ott

a ledöntött kereszt; álcáját leveti a vidék,

 

testét darazsak fullánkjai perzselik. Áll

az angyal és álmában beszél, szárnya

törött, elképzelni csak így lehet őt; süt

rá a Hold, az éjszaka lassan lepereg, mint

 

minden éj a Rózsa utca felett a gyermekkor

helyén. A gyermekkor helye hova lett?  Áll

az angyal és álmában beszél; bagoly lesi,

balkáni gerle, törökszegfű és vadpipitér.

 

 

A PALAKÉK ÉGRE LÁMPÁK LOBBANTAK

(Curriculum vitae 8)

A palakék égre lámpák lobbantak,

a vascilinderek alól bogarak pattogtak

szanaszét; izzó platniról a tűz-gömböcskék

világító csillag-serege; az eszmélés

 

ideje jött el, alkonysugarak ezüstcsíkjába

torkolt minden út eleje, az ősz

zsírkréta-fénye odaragadt; a kőkereszt

festékét olvadó hólé mosta le, a kertek

 

esőjét hollókárogás dagasztotta;

érlelte a felnőttkor gyümölcsét a

világ: higgadtan rajzolt angyal-címereket

az éjszaka homokjába.

 

Mohai V. Lajos: A nyár szürete. PRAE.HU- PALIMPSZESZT Kiadó, Budapest, 2019

Kiemelt kép: pixabay.com