A Német Hagyományőrző Egyesület tagjai már régóta tervezték, hogy ellátogatnak „a Mecsek kincsesládájaként” számon tartott kelet-mecseki sváb településre, Mecseknádasdra. Indultak a német belügyminisztérium „Nemzeti regionális tapasztalatcsere” címen kiírt pályázatán, de sajnos nem nyertek. Azonban ez nem vette el kedvüket, így a magyar kormány támogatásával, a Bethlen Gábor Alapítvány pályázatán nyert összegből mégiscsak megvalósult a kirándulás. Az alábbiakban olvasható beszámolójuk az egész napos programról.
Alapos előkészületek után, Pintér Réka turisztikai és kulturális referens közreműködésével, valamint a Mecseknádasdról származó Bana-Csillag Virág német nemzetiségi tanító (aki egyben a diósdi iskolát is képviselte) és Müller Ákos, a mecseknádasdi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke segítségével szerveztük meg programunkat.
Korán indultunk, időben oda kellett érjünk, hogy meg tudjuk nézni a betervezett sok látnivalót. Szent Orbán napja lévén a buszon elmeséltük a pápa legendáját és a hozzá fűződő ismert szólásokat, népi megfigyeléseket. Az út folyamán érintett helységekről is rövid ismertetőt hallgattunk meg. Miután megérkeztünk a csodálatos, heggyel körülvett, lankás-dombos Mecseknádasra, Pintér Réka elmesélte a település történelmét, hogyan éltek itt az emberek, mely sváb jellegénél fogva Diósdhoz hasonlatos (török uralom, betelepítés, hagyományok, kitelepítés).
Ezután megnéztük a Madárhegyen lévő Német Nemzetiségi Tájházat, melynek épületegyütteseiben lévő tematikus kiállításokon keresztül (tisztaszoba, rekonstruált népi kézműves műhelyek: mézeskalács- és gyertyaöntő műhely, kádár- és fazekasműhely, borászati kiállítás, szatócsbolt, sváb konyha) átfogó képet kaptunk a mecseknádasdi életvitelről és hagyományokról. Csodáltuk, hogy a mintegy 1600 lakosú településen milyen sok iparos tevékenykedett: 252 kézműves, 50 fazekas, 92 kádár, 16 bognár, 16 molnár, 8 kalapos és 3 üveges.
A környéken található jó minőségű tűzálló agyag miatt sok fazekasmester működött itt. Mi ez alkalommal Gradwohl Zsolt népi iparművész fazekasházába tértünk be, ahol használati és dísztárgyak egyaránt készülnek. Érdekes bemutatót tartott a mester, láthattuk a korongozás technikáját, a tárgyak elkészítésének folyamatát, és azt, hogy pillanatok alatt díszítette a hagyományos motívumokkal az edényeket. Természetesen megnéztük a mester állandó kiállítását is.
Ezt követően felsétáltunk a domboldalon fekvő Árpád-kori Szent István-kápolnához, mely a középkori település ősi magját adta s elsőként szolgálta a hívőket, köré épült ki a falu. Több építési korszak maradványait figyelhettük meg, és még freskómaradványokat („Világosságok és sötétség harca”, Szent Lászlóval kapcsolatos freskók) is láthattunk a falán. A kápolna mellett megnéztük XIII. századi első német telepesek öt régi sírkeresztjét. Megtudtuk, hogy a Réka-várban született Margit (az angliából száműzött Eduárd és I. István király lánya, Ágota gyermeke), aki későbbiekben Szent Margit, a skótok védőszentje lett.
Innen a Réka-patak partján fekvő Keszler-vízimalmot néztük meg; Keszler József elmesélte, hogy a malom az 1956 -es évek óta nem működik, azonban eredeti formáját megtartotta. Elmagyarázta, hogyan működött a háromszintes malom, megnéztük a régi szerkezeteket, a vízikereket, szitát, kőpadot stb. Ezután a Trib étteremben elfogyasztottuk a finom ebédet. Nevét az előtte húzódó Trib hadiútról kapta.
Pár lépésre fekszik a Havas Boldogasszony-kápolna, érdekessége a nyolcszögletű, fazsindellyel fedett kupolája, mennyezetfreskója, a bejárata feletti torony hagymakupolája. Mellette található a Püspöki nyári rezidencia, a mecénás püspök, Klimó György barokk nyaralókastélya. Ma már ez a rész, valamint a kastélyparkban az egykori gazdatiszti lakások csak részben látogathatók, ugyanis napjainkban iskola és óvoda működik itt. Szintén itt található a magtár, melyet csak kívülről tekinthettünk meg.
Ugyancsak ezen a részen található a Mesterségek háza, melynek nyitott műhelyén és kiállításán keresztül megismertük Dechandt Antal szobrászművész, fafaragó és grafikus munkásságát; a művész Vasgyúró című faszobra a Hetényi pince előtt látható.
A Német Nemzetiségi Tanösvény hét állomásának egyikénél a hagyományos mecseknádasdi mesterségekkel és családnevekkel ismerkedtünk. Ugyanitt nézhettük meg a Grossmutter Küche elnevezésű közösségi konyhát, ahol a Német Nemzetiségi Önkormányzat igazi közösségi teret hozott létre. A rendezvényeket, köztük a különböző főzőversenyeket és jellegzetes sváb ételek készítését – Hévek néni bablevese, farsangi fánk (Trude Krapfen), káposztás-hurkás gőzgombóc – a német önkormányzat szervezi a helyi civil szervezetekkel közösen. A helyiséget helyi nemzetiségi óvoda és az iskola diákjai, valamint helyi egyesületek, civil szervezetek és a lakosság is használhatják. Némi irigységgel néztük, hogy mennyi mindent tudnánk itt főzni: frutedlit, fánkot, diósdi ételeket…
A Templom téren található a barokk Szent György-templom, 1770-ben szentelték fel, négy oltára van. Itt őrzik a skót nemzet védőszentjének egyik ereklyéjét, melyet a skót katolikus egyház adományozott, felette látható a szentet ábrázoló festmény, valamint a felszentelt emlékkápolnában a szobra. Itt közösen, magyarul és németül elmondtuk a Miatyánkot, majd elénekeltük a Magyarországi németek himnuszát.
A Szent György-templom mellett a Német Nemzetiségi Tanösvény mentén igyekeztünk ismerkedni a mecseknádasdi „sváb lélekkel”, itt alkalmunk volt játékosan „zenélni” is kicsit. Szintén a Templom téren található a Német Nemzetiségi Ház, ahol német nemzetiségi foglalkozásokat tartanak a gyerekeknek, valamint a német nemzetiséggel kapcsolatban továbbképzéseket szerveznek. Így például a napokban a „Fenntarthatósági projektet”, az óvoda, valamint a Nemzetiségi POK tanácsadói értekezletét is, ahová az ország minden tájáról érkeznek vendégek. Müller Ákostól megtudtuk: az óvodát ők működtetik, de német bölcsőde és német nemzetiségi iskola is van a településen. Látogatásunk során meggyőződhettünk arról, hogy ők még tartják a hagyományokat, szinte kivétel nélkül beszélnek németül. Gazdag az itteni civil élet, egyebek mellett néptánccsoporttal, énekkarral, sok zenésszel, tűzoltó egyesülettel és kézilabdacsapattal is rendelkeznek.
A diósdi delegáció Görögné Katica Az én Diósdom című könyvét, valamint Az elűzöttekre emlékeztünk… című kiadványt adta ajándékul a vendéglátóknak. Mi pedig az Unser Schicksal (Fejezetek Mecseknádasd történelméből), a Mecseknádasd a Mecsek kincsesládája, valamint a Német nemzetiségi tanösvény című „helyi irodalmat” vehettük át viszonzásul.
A gazdag program miatt már nem maradt időnk arra, hogy megtekintsük a 6-os útról messziről látható, a Kálvária-domb tetején ékeskedő Hétfájdalmú Szent Szűz-kápolna és a 14 stáció műemlékegyüttest, valamint a Schlossberg várromokat, mely egykor XIII. századi templom volt, a törökök alakították erőddé, melyben dzsámi és lakóház is volt. Itt található a kilátó is. Nem jártuk végig a jellegzetes pincesorokat sem, és sok minden mást sem volt lehetőségünk megnézni.
Utunk utolsó állomása a Hetényi pincészet volt. A finom borok kóstolása közben Hetényi Emese elmesélte a család, valamint a pincészetük történetét.
Kellemes napot töltöttük el Mecseknádasdon, élveztük vendéglátóink vendégszeretetét, élményekkel telve búcsúztunk a településtől, ahová még szeretnénk visszatérni.
Tátrai Bori
midio.hu
Fotó: A szerző felvételei
Címkék: Diósdi Hagyományőrző Egyesület, Kirándulás, Mecseknádasd, német hagyományok
