Ma megtaláltam az első gyerek érkezése után 1-2 hónappal írott bejegyzéseimet.
Íme.

Bakker, azért marad hajam, vagy vegyek pár parókát?

Az orrszívó igen előkelő helyet érne el a gusztustalansági versenyben… De legalább hasznos.

Egész nap a lencsilány megy a fejemben… Hogy költözne már ki az icipici anyukájával együtt…

Sima babaolajat lehet koszmóra kenni, vagy vegyek valamit a patikában?

Kimostam egy zenélő plüssjátékot. Hetekig tettette, hogy bedöglött, és csak hallgatott. Most viszont hajnali 2-kor lebukott!

A baba a szobájában alszik, apa a hálóban. Anya… állva.

Szóval, ordítás közben simán lehet enni, büfizni, néha nevetni is.

Néha az az érzése az embernek, hogy a világon mindenki alszik, csak ő nem… Pedig nem is.

Ma van az öltözés világnapja. Vagy tegnap. Kétszer lett minden tejes, kétszer pisis, meztelenre vetkőztettem az orvosnál, plusz a fürdés. Azt hiszem, kezdek a gyerek agyára menni ezzel…

A babakocsi egy szörnyeteg… Másoknak is nyűgös??? És ennyire???

Ács Judit

Fotó: stocksnap.io