Március 25-én hétfőn este dr. Csókay András tartott előadást Diósdon „A szenvedés teremtő energiája” címmel. A világhírű idegsebészt a Bátor Kicsi Lélek Alapítvány egyik alapítója, Balogh Attila hívta meg és mutatta be a közönségnek. Csókay Andrásnak a diósdi előadás után két nappal a Fővárosi Közgyűlés díszpolgári címet adományozott.
Dr. Csókay András idegsebész, a Honvédkórház osztályvezető főorvosa. Nevét az utóbbi időben a fejüknél összenőtt bangladesi sziámi ikerpárral kapcsolatban lehet leggyakrabban olvasni és hallani. A háromfős magyar orvoscsoport – Csókay András, Hudák István és Pataki Gergely – a világon egydüliként vállalkozott rá, hogy egy műtétsorozattal megkísérli az ikrek szétválasztását.
Dr. Csókay András Diósdon
Néhány éve, egy Nők Lapja-interjúban olvastam róla először. Végigsírtam a cikket. Ritka, hogy valaki ilyen nyíltan és őszintén beszéljen, valljon magáról. Nem a sikereiről, munkájában elért eredményeiről, hanem botlásairól, tévedéseiről, élete kisiklott időszakáról – amikor, ahogy ő fogalmaz, „elhagyta családját és disznóólban élt”. Aztán a tékozló fiú megtéréséről, bűnbánatáról és a szerelmes férjként, gondoskodó apaként megélt mindennapi boldogságról, örömről. A magasságról, ahová visszatért. Majd a mélységről, ahová hamarosan lezuhant. Ötödik gyermeküket – öt éve – a kisfiú 10. születésnapján veszítették el. Váratlanul.
Balogh Attila és felesége, Zsuzsi ekkoriban már ismerték Csókay doktort. Ötéves kislányuknál, Bogikánál 2013 februárjában rosszindulatú agydaganatot diagnosztizáltak, ekkor kezdődött küzdelmük egyetlen gyermekükért. Számos orvost megkerestek, köztük az elismert idegsebészt. Attila e-mailt írt a főorvosnak, melyre hamarosan megérkezett a válasz. Személyesen Csókay András válaszolt. A levelezést telefonok követték, az orvos és a házaspár mindennapi kapcsolatba került egymással. Aztán egy nap – ahogy Attila mesélte – nem tudta elérni az orvost. Másnap András jelentkezett, elnézést kért, amiért nem vette fel a telefont. Meghalt a kisfia.
Egy hónappal később, március 26-án – ahogy szülei mondják – Bogika is megszületett a Mennyországban. „Az élet megszűnt értelemmel bírni…” – Zsuzsi és Attila fájdalmában sokan osztoztak akkoriban. Emlékszem, Bogikáról a helyi újságban olvastam először. Mikor egy beteg kisgyermekről hallunk, valahogy megnyílik a föld. Nem értjük, hogy történhet ilyen szörnyűség, és reménykedünk, hogy – mint az amerikai romantikus filmdrámákban – a küzdelem vége nem lesz tragédia. Biztosan meggyógyul, ez csak egy rossz álom lehet.
Egy tavaszi nap történt. Bogikáról akkor egy ideje nem hallottam már, nem követtem a vele történteket mindennap a Facebookon. A gyönyörű kislány fotóját sokszor, szüleit azonban sohasem láttam. Mikor beléptem a virágboltba, fiatal pár állt bent egy koszorú mellett. „Ők azok” – hasított belém azonnal és a fájdalom elnyomta a virágok illatát.
2015 szeptemberében megalakult a Bátor Kicsi Lélek Alapítvány. Bogika szülei, Zsuzsi és Attila hozták létre.
„Hiszünk benne, hogy évek múlva meghatározó részei leszünk a társadalomnak. Hiszünk benne, hogy éveken keresztül sok-sok Bátor Kicsi Lélek életét tudjuk segíteni, és hiszünk benne, hogy sok-sok év múlva már egy picit más feladatot lát majd el az alapítvány, mert az a borzalmas és gyűlöletes dolog, amit úgy hívnak: gyermekrák, valami egészen mást fog jelenteni. Valami olyasmit, mint ma a bárányhimlő vagy a mumpsz.”
Csókay Andrást, az alapítvány kuratóriumának tagját, most Attiláék hozták el Diósdra. Nem szó szerint persze, a doktor úr saját autójával érkezett. Egy Suzukival. Ez az egyik momentum, ami különösen megmaradt bennem erről az estéről. A világhírű orvos, aki megtehetné, hogy jobbnál jobb autókkal jár, farmerben és egyszerű, átlagos kocsival érkezik az előadásra, ahol 200 ember vár rá. És biztosan ugyanígy érkezik több ezer ember elé is és mindenhová.
„A tragédia Krisztussal drámává szelídül” – Csókay András a szenvedés teremtő erejéről beszélt
A férfi, aki bemutatta őt a közönségnek, hasonlóan szerényen, szinte zavarban állt a mikrofon elé. Balogh Attila nyitotta meg és zárta az előadást. Szavait könny és taps fogadta. Könnyek Bogikáért, a nélküle itt maradt szülőkért, és felszabadult, hatalmas taps, örömkönnyek Borókáért és Boldizsárért, a 10 hónapos ikrekért, Bogika kistestvéreiért.
Attila, Zsuzsi, Bogika, Boróka és Boldizsár (Fotó: Bátor Kicsi Lélek Alapítvány)
„A szenvedés teremtő energiája” címet kapta az előadás, és az előzményeket olvasva biztosan érthető, hogy miért. Csókay András és Balogh Attila is megjárta a poklot. Két édesapa, akik elveszítették a gyermeküket és akik mégis azt mondják, most jól vannak. Hogy lehet ez?
„Hol van ilyenkor Isten?” – ezt kérdezi a „majdnem hívő”, a „vasárnapi keresztény” ember ilyen tragédiáknál Csókay András szerint. És vannak, akik megtapasztalják: az Istent szeretőknek minden a javukra válik. A legnagyobb szenvedés is.
A tragédia drámává szelídül, mert Isten jobban szeret minket, mint ahogy mi tudunk szeretni. Nehéz misztérium ezt megérteni, de fontos, mert a szenvedés, a kereszthordozás egyszer mindannyiunkat utolér. Meghal a családtagunk, elveszítjük a munkahelyünket és nem értjük, miért történik ez velünk. A megértésben a tanult hit sokat segíthet. Sok mindent tudunk ésszel, de hiányzik a szív tapasztalata. Hiába tudjuk, hogy a halott szerettünket a feltámadás után megölelhetjük újra, hiszen ugyanaz történik majd velünk, mint Jézussal történt – a keresztény hitben erre ígéretet kaptunk. Tudhatjuk, a mennyországban átélhetjük majd életünk legszebb eseményeit. És mégis el vagyunk keseredve, ha valami rossz történik velünk. Mert hiányzik a szív tapasztalata. De vannak olyan kegyelmi pillanatok, mint a nagyon erős szenvedés, amikor megnyílhat a látásunk. Csókay András szerint ettől nem kell félni, örülni kell neki.
„A misztikus tapasztalat váratlanul jön, rendkívülisége és jelentősége van. És ami a legfontosabb, átmegy az evangéliumi szűrőn.” András és Attila is mesélt ilyen pillanatokról a jelenlévőknek.
Dr. Csókay András és Balogh Attila – Édesapák, akik megjárták a poklot
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki ilyen dolgokról nyíltan beszéljen, még egy átlagembernek is, hiszen könnyen megbélyegezhetik. Csókay András szerint, ha próbálod követni Jézust (és ettől még nem vagy bűntelen, kísértések mindenkit érnek), akkor egy biztos: „előbb-utóbb agyon akarnak ütni. A tudomány nem becsüli a hitet. Beléd fognak kötni, üldözötté válsz. A tudomány Isten akar lenni.
Pedig nem az orvos gyógyít. Az orvos csak tesz valamit, segít, hogy az isteni öngyógyító folyamat be tudjon indulni. Mint ahogy nem a politikus teszi jobbá a világot, maximum segíti a társadalom jobbító engergiáit, amik Istentől valók.”
Mit tehet az ember a gyógyulásáért? Erről is beszélt, személyes példákon keresztül. A legfontosabb, hogy gondoljuk végig, mit nem tudtam megbocsátani magamnak, másoknak vagy Istennek. Mert az emiatt érzett félelem és stressz akadályokat gördít a testi gyógyulás elé.
Csókay András itt a dicsőítő imamódról beszél, ami Afrikában teljesen megszokott, nálunk viszont még furcsa – „Próbáljuk először egyedül, reggel az ablaknál és felszabadul a lélek!”
Miért fontos a mély lelki élet, a szemlélődő és a dicsőítő ima? Mert az imádságban jönnek a kreatív ötletek. Csókay András erre is számos példát hozott a tudományos életből, saját találmányait is felsorakoztatva.
Imádkozás közben születhetnek meg azok a gondolatok, amiket „hívásnak” nevezünk és amikhez aztán megkapjuk a muníciót is. Andrásnak így jött a misszió gondolata (minden évben Afrikában gyógyít szabadsága idején), a sziámi ikerpár műtétsorozatának ötlete, a boncteremben történő mindennapi gyakorlás gondolata (hiszen a zongoraművész, a sportoló is mindennap gyakorol, miért pont az orvosnak ne kellene).
A bangladesi sziámi ikerpárral kapcsolatban elmondta, hogy a kislányok most is Budapesten vannak és az utolsó operációra várnak. A kockázatos műtéthez kérte a diósdiak imáit.
A kivetítőn a bangladesi sziámi ikrek és szüleik, előtérben a gyermekek szétválasztását végző műtétsorozatot végző orvoscsoport vezetője, dr. Csókay András
„Az ima úgy hat, mint a vízpára, ami felszáll, a Szentlélek tovafújja és kicsapódik, ahol szükség van rá” – Csókay András így magyarázta a másokért mondott ima erejét, fontosságát. A szép képet egy apácától hallotta egyszer és sokat segített neki elképzelni azt, amit addig ő maga sem igazán értett.
„Minden embernek ott van a missziója az életében. Nem kell ehhez Afrikába menni” – biztatott Csókay András és előadását Teréz anya mondataival fejezte be: “Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.”
Szendéné Kiss Nóra
Az előadás – a „Tudomány a hétköznapokban” címmel elindult sorozat első programjaként – Diósd Város Önkormányzatának szervezésében valósult meg.
A Bátor Kicsi Lélek Alapítvány ez évtől jogosult az 1%-os adófelajánlások fogadására.
Dr. Csókay András a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Közhasznú Alapítvány szervezésében végzi missziós tevékenységét.
Címkék: #midióNóri, Balogh Attila, Bátor Kicsi Lélek Alapítvány, Csókay András, Diósd
