Görögné Horváth Kalatin (Katica néni) visszaemlékezésének főszereplőjét, a tehetséges szavalókislányt, Ida nénit gyerekkoromból ismertem. Sokszor jött nővéréhez a Bajcsy-Zsilinszky utcába. „Iduskám, Mancókám” – így hívták egymást. Emlékezzünk rá is és mindazokra, akik már nincsenek köztünk az idei ünnepen.
Az ünnep táján, vagy Petőfi verseit emlegetvén újra és újra megjelenik előttem egy régi-régi ünnepség. Valószínű, 1948-ban, a szabadságharc századik évfordulóján lehetett. Általában az iskolában ünnepeltünk, akkor azonban a templom előtti téren és az azt övező kocsiutakon állt a felnőtt- és gyereksokaság. (Kocsiutakon, mert csak földút volt mindenfelé, és csak lovas kocsik közlekedtek. Autóra nem emlékszem.)
Templomunk az 1940-es években
Látom magamat kisiskolásként a gyerekek között. Szerencsés voltam, mert nyúlánk termetem miatt könnyen átláttam társaim feje felett. Az ünnepség lefolyására már nem emlékszem, de egy jelenet ma is elevenen él bennem.
A templomajtóval szemben, az első világháborús emlékoszlop talapzatán állt Hermann Ida (ma Breitnerné) és szavalt. Ida néhány évvel idősebb, már felső tagozatos, magas, jó tanuló, határozott, mély hangú lány volt. Állt a talapzaton, a hűvös tavaszi időjárás ellenére magyar ruhában: piros-fehér-zöld szalaggal díszített fehér szoknyában, fekete haját övező piros pártában. Átéléssel kiáltotta Petőfi szavait a tavaszi szélbe: „Respublika, szabadság gyermeke, / Szabadság anyja, világ jótevője, / Ki bujdosol, mint Rákócziak, / Köszöntelek a távolból előre!”
Fellengzősnek tűnhet ez az írás, pedig nem az. Én akkor, ott, csak néztem, hallgattam a szavalót, s megfogott valami. Szinte dobolt agyamban a vers rímelése: ”…Bár vessen ég és föld gátot, / Elfoglalod majd a kerek világot…”
Meggyőződésem, hogy ez a régi-régi ünnepségen átéléssel elszavalt költemény szerettette meg velem egy életre a verseket. Ida tehetséges volt. Bizonyítja, hogy elvitték érdi, érdligeti, tétényi ünnepségekre is szavalni.
Osztálykép 1940-ből, középen Kék Géza igazgató úrral
A későbbiekben néhány éven át kevésbé tekinthettük ünnepnek ezt a napot. Mostanság újra megemlékezhetünk a szabadságharcról, a hősökről, s talán több falubelim emlékezetében is felvillan e 60 évesnél is régebbi rendezvény egy-egy mozzanata.
Görögné Horváth Katalin
Kiemelt kép: Ovisok által készített dekoráció a Gárdonyi Géza utcai óvodában (2019)
Fotók: midio.hu, diosdfa.hu
Összeállította: Sz. K. N.
Címkék: Diósd, Március 15.
