Újságíró sok van, kiváló újságíró azonban kevés. Egyértelműen ez utóbbi csoportba tartozott Pirityi Sándor, a Magyar Távirat Iroda Örökös Tudósítója, akinek nemcsak szakmai tudása nyűgözött le a vele való közös munka során, hanem személyisége is. Számos tanulmányát, cikkét volt szerencsém szerkeszteni, de a „hivatalos” munkakapcsolaton túl is együttműködtünk: a 90-es évek végén előadója volt „Az újságírás alapjai” címmel Diósdon szervezett tanfolyamunknak.
Az MTI történetét feldolgozó kötete
Tudósítás az első magyar űrhajós útjáról
Moszkvából való hazatelepülése után is gondoskodott az MTI szakmai fejlődéséről. Helsinkiből, Bécsből, Genfből tudósíthatott az amerikai‒szovjet SALT-tárgyalásokról, bedolgozhatta magát a hadászati fegyverrendszerek és erőviszonyok témakörébe. Utána jött a „helsinki folyamat”, genfi, helsinki, madridi küldetésekkel, közben egy békekonferencia Brüsszelben, béke- és konfliktuskutatási tanulmányút Hollandiában, pártkongresszusok Berlinben, Prágában, Moszkvában. 1980 májusában ismét Moszkvába repült, ezúttal a Szojuz‒36 útja alkalmából. Farkas Bertalan kutató űrhajós parancsnokának, Valerij Kubászovnak a társaságában 1980. május 26-án, egy hétfői napon indult a Szaljut‒6 űrállomásra. MTI-s kollégája, Kis Csaba Bajkonurból tudósított, ő pedig a CUP-ból, a Moszkvától nem messze levő kalinyini repülésirányító központból. Így emlékezett ezekre a napokra: „Felejthetetlen élmény volt, amikor vörösen-kéken villogó fekete Mercedes vitt a szovjet fővároson keresztül Kalinyinba. Június 4-ig küldözgettem tudósításaimat a helyszínről, anyagaimat naponta húsz-harminc hazai sajtótermék vette át. Díszes CUP-belépővel, emlékplakettel és »űroklevéllel« tértem vissza Budapestre ‒ sárga Moszkvicsomhoz…”
Hivatalos kiküldetései között különleges helyet foglalt el 1986. októberi izlandi útja. Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár reykjavíki tárgyalásairól kellett tudósítania az MTI-t, miután 1985-ben már hasonló megbízatást látott el a genfi amerikai‒szovjet csúcstalálkozón. „A reykjavíki találkozóra a világ minden részéről háromezer újságíró sereglett össze, és az információszerzésben igen nagy szerep jutott a könyökünknek. Közlekedni nem lehetett, az izlandiak csak a saját nyelvüket értették, a túlterhelt telefonvonalak valósággal izzottak, de azért rendben lezajlott minden. Egyedüli magyar tudósító voltam, jelentéseimet szépen átvette a hazai sajtó. Maga a csúcstalálkozó nem hozott áttörést, ennek megfelelően fogalmaztam: »A gleccserek és a vulkánok országában tudják, hogy a tűz nem házasodik a vízzel, de remélik, hogy az enyhülés áramlata tartósan meghatározza a légkört, valahol félúton Moszkva és Washington között.«”
Pirityi Sándor több könyvet is írt. Talán a legnagyobb sikere az 1973-ban megjelent Óceánok, flották című kötetének volt, amely megpróbált valamiféle haditengerészeti világképet felvázolni. „A könyv, megjelenése után két nappal, elfogyott. Első világháborús magyar tengerésztisztek kerestek meg levélben, hálálkodtak a könyv megírásáért és megjelentetéséért, küldözgették a megsárgult képeslapokat Otrantóról, Poláról, Gibraltárról és természetesen a NOVARA-ról, Horthy Miklós gyorscirkálójáról” – emlékezett vissza.
Prognózis századunk első évtizedeire
Pirityi Sándor fél évszázadban szakértőként figyelte, elemezte a világpolitikai, katonapolitikai eseményeket. Kérdésemre, hogy milyen prognózist tudna felállítani a 21. század első évtizedeire, így felelt: „Nemigen változtat a dolgok állásán, hogy új évezredbe lépünk. A gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lesznek, az egészségesek már nem lesznek olyan egészségesek, a földi élet mind jobban elszakad a természettől és természetestől, az emberiség nem lesz képes kompenzálni a tudomány fejlődésének negatív következményeit, a technikai haladás torz kinövéseit. Tartok az erőszak elhatalmasodásától, a kíméletlenség globalizálódásától. Számos társadalmi, politikai, gazdasági folyamat ellenőrizhetetlenné, áttekinthetetlenné, túl bonyolulttá, tehát irányíthatatlanná válik. Megnő a védtelenek száma, az előre nem látható katasztrófák száma. Talán nem a civilizációk háborúja hozza el a világ végét, de ha a jelenlegi irányzatok folytatódnak, az emberiség felkészülhet a legrosszabbra. Kérdés, milyen tartalékok vannak az emberi természetben, gondolkodásban, tud-e az emberiség az elkövetkező nemzedékekben, évszázadokban gondolkozni, tud-e emberfeletti lenni.”
A diósdiak is elismeréssel nyilatkoztak róla
A Diósdhéjban című helyi lap szerkesztésének átvétele után az újság önkéntes munkatársai részére tanfolyamot szerveztünk, Az újságírás alapjai címmel. A résztvevők neves szakemberektől, újságíróktól, fotósoktól, kiadói emberektől kaptak információkat a szakma alapjairól. A helyi, mintegy 10-12 amatőr tollforgató valamennyi előadásról, foglalkozásról elismerően nyilatkozott, de a legtöbb dicséretet egyértelműen Pirityi Sándor kapta. A Diósdhéjban egyik 1999-es számában egy kis jegyzetben meg is örökítettem itteni fellépését. A „Pirityi” című írásban felsoroltam szakmai erényeit, majd így folytattam: „Persze, ezek fontos dolgok, de »a Pirityi« mégsem a fentiek miatt lopta be magát a szívembe. A dolognak prózaibb, mondhatni teljesen hétköznapi okai vannak. Néhány szerény, emberi gesztus – melynek ugyancsak híján vagyunk mostanában. A fent említett kurzus nyitóelőadására való felkérésemre azonnal igent mondott. Nem tudakolta, lesz-e honorárium, útiköltségtérítés – csak azt kérdezte, mikor, hol kell megjelenni, és miről kell beszélni. (Itt meg kell jegyeznem, hogy a tanfolyam valamennyi előadója hasonlóképpen járt el, és hasonlóképpen magas színvonalú előadást tartott.) Az előadás reggelén a Királyhágó térre beszéltünk meg találkozót. Pontosan érkezett; mielőtt beszállt mellém a nyolcéves Wartburgba, gondosan lerázta cipőjéről az esővizet. Menet közben kérdésemre elmondta: nem Budán lakik, valahol messze, Dél-Pesten, de hogy »ne jöjjön közbe semmi«, egy Királyhágó tér környéki ismerősénél töltötte az éjszakát. Természetesen az előadása is tetszett, melynek végén megköszönte, hogy meghívtuk Diósdra. Dr. Pirityi Sándor író, újságíró, a Magyar Távirati Iroda nyugalmazott főszerkesztője járt nálunk. Jegyezzük meg a nevét, méltó rá…”
Kiss Zoltán
Kiemelt képünk: Pirityi Sándor Diósdon
