Örömmel köszöntünk a midio.hu szerzői között egy „régi motorost”, Székelyhidi Attilát, aki hivatását tekintve angoltanár, de a tanítás mellett korábban rendszeresen publikált a diósdi sajtóban; utánozhatatlan stílusú írásaira bizonyára sokan emlékeznek még a helyi lapok hasábjairól.

Felnőtt életem során másodszor kerültem közeli kapcsolatba játszóterekkel. Leszögezem, papírom van arról, hogy még ez az újabb időszak, amely kb. három éve kezdődött, sem a második gyermekkorom eljöttét jelzi, csupán örömteli bevetés volt a fővárosi homokozók, mászókák, csúszdák, hinták és egyéb, hasonló tereptárgyak frontján, ovis hadműveleti parancsnokom vezénylete alatt. Rollerekkel gépesített egységünk villámgyorsan jutott el a kiszemelt kölyökerődhöz.

Ilyenformán rendre beavatkoztunk Diósd belügyeibe is, persze. Ideiglenesen meg-megszálltuk a lakótelepi játszótereket, ahol markolóval, lapáttal túrtam a homokot, ugráltam, futkároztam és hajtottam végre a legkülönfélébb mutatványokat, kicsi, „én-már-nagyfiú-vagyok”-főnököm útmutatásait követve, aki maga is derekasan kivette részét a kalandokból. (Egymás közt kalandozásnak nevezünk bármit, ami a lakás elhagyásával jár.) Szóval, küszöbön állt az előléptetésünk.

S akkor az alattomos ellenség, a Koronavírus lelassította Diósd vérkeringését! Most a városka összes szabadtéri játékszere úgy fest, akár az ajándék, melyről leszakadt a díszcsomagolás – csak a köréje tekert szalagot rezegteti még a tavaszi szél. Eltanácsoló, tiltó szalag az. Vészjelzés. Itt tartunk tehát írásom születésének pillanatában.

Karanténban Diósd. Az idősek otthonukban vagy otthonban; az iskolások, akik most a felnőttek rosszalló megjegyzései nélkül nyomhatják (érinthetik) a gombot, szintén otthon; az utcák néptelenek, a népek utcátlanok.

Karanténban Magyarország. Tesztek, testek a kórházakban; a súlyosan fertőzött és lélegeztető gépe egy ágyban az ellenséggel; kétméternyi járóföldnél nem mernek közelebb menni egymáshoz az épek; fertőtlenített, gumikesztyűs kéz vet keresztet munkára, bevételre.

Karanténban a Föld. A világjárvány a világhálón riogat, s azon át incselkedik velünk az élet.

De képtelenség, hogy sokáig tartson ez az átok! Nyakon csípjük, visszahelyezzük az életet az őt megillető kerékvágásba, aztán lenghetnek újra a hinták, lóghatunk megint a szeren. A tavasz nincs karanténban…

 

Székelyhidi Attila

midio.hu

Címlapfotó: Pixabay

 

 

 

Címkék: Diósd, Játszótér, karantén, tavasz