Felnőtt életem során másodszor kerültem közeli kapcsolatba játszóterekkel. Leszögezem, papírom van arról, hogy még ez az újabb időszak, amely kb. három éve kezdődött, sem a második gyermekkorom eljöttét jelzi, csupán örömteli bevetés volt a fővárosi homokozók, mászókák, csúszdák, hinták és egyéb, hasonló tereptárgyak frontján, ovis hadműveleti parancsnokom vezénylete alatt. Rollerekkel gépesített egységünk villámgyorsan jutott el a kiszemelt kölyökerődhöz.
S akkor az alattomos ellenség, a Koronavírus lelassította Diósd vérkeringését! Most a városka összes szabadtéri játékszere úgy fest, akár az ajándék, melyről leszakadt a díszcsomagolás – csak a köréje tekert szalagot rezegteti még a tavaszi szél. Eltanácsoló, tiltó szalag az. Vészjelzés. Itt tartunk tehát írásom születésének pillanatában.
Karanténban Diósd. Az idősek otthonukban vagy otthonban; az iskolások, akik most a felnőttek rosszalló megjegyzései nélkül nyomhatják (érinthetik) a gombot, szintén otthon; az utcák néptelenek, a népek utcátlanok.
Karanténban Magyarország. Tesztek, testek a kórházakban; a súlyosan fertőzött és lélegeztető gépe egy ágyban az ellenséggel; kétméternyi járóföldnél nem mernek közelebb menni egymáshoz az épek; fertőtlenített, gumikesztyűs kéz vet keresztet munkára, bevételre.
Karanténban a Föld. A világjárvány a világhálón riogat, s azon át incselkedik velünk az élet.
De képtelenség, hogy sokáig tartson ez az átok! Nyakon csípjük, visszahelyezzük az életet az őt megillető kerékvágásba, aztán lenghetnek újra a hinták, lóghatunk megint a szeren. A tavasz nincs karanténban…
Székelyhidi Attila
midio.hu
Címlapfotó: Pixabay
Címkék: Diósd, Játszótér, karantén, tavasz
