Budapestre utazva, az Erzsébet hídra érve, ha balra tekintünk, egy szép régi ház vonzza a tekintetünk. Saly Noémi lakik itt, akinek neve jól ismert a főváros történetének barátai körében. Sok könyve és írása mutatja be a város múltját, előadások sorával hozott közelebb sokakat ehhez a gyönyörű témához. Legújabb gyöngyszeme ennek a láncnak a Micsoda népek… címmel az Ab Ovo Kiadó gondozásában megjelent terjedelmes könyv, amely a Döbrentei utca 8. szám alatti házat és lakóit állítja elénk.
Műve keletkezésének ötletéről és a szorgalmas gyűjtőmunkáról a szerző a könyv elején számol be, majd az épület helyszínéről és építéséről tudósit. A millennium évében elkészült bérházat maga Hauszmann Alajos tervezte a Kégl család számára, de később Gschwindt szeszgyáros vette meg. Hamarosan műhelyek, irodák nyíltak a kedvező fekvésű épületben, tulajdonosaik kevésbé előkelő származásával színesítve annak összetételét. Tisztviselők mellett sok a szabó; némely foglalkozás mára megszűnt: így a hivatalszolga, segéd-házfelügyelő. (Vicének nevezték, de már a házmester is a múlté!)
A könyv, Szomszédaim címmel 1895-től éves bontásban sorra veszi a ház lakóit, de nemcsak egyszerű listát készítve, hanem képes életrajzuk után rokonságuk, ismeretségeik, társadalmi helyzetük elemzését adva. Említést tesz cselédeikről is, akik szintén bekerültek a lakók nyilvántartásába. Laktak itt híres emberek is, némelyikkel közülük történelmi, tudományos vagy művészeti munkák lapjain is találkozhatunk! Sok a katonatiszt: aki a legmagasabb rangot érte el, Kárpáthy Kamilló gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnoka; kitelepítve halt meg 1952-ben. Van külföldi is, Vladimirovics Manama cári tábornok, aki a 30-as évekig lakott itt; felesége visszajött, és az ostrom után még tolmácsolt a szovjet katonáknak. Tragikus Thomán Miklós (1861–1944) közös hadseregbeli törzsorvos, az Isonzó-hadsereg egészségügyi főnökének sorsa. Tábornoki rangban nyugdíjazták 1920-ban, felesége sikeres zeneszerző volt.
A házban élő, sikeres, kitüntetéses orvosokat a nyilasok elhurcolták, ismeretlen helyen haltak meg. Szilassy Aladár orvos csak 32 évet élt, de ő volt a magyar cserkészmozgalom megalapítója, Simon István detektív főfelügyelő réme volt a két háború között a bűnözőknek. Az első emeleten lakott Medve Zoltán Krassó-Szörény megye főispánja, „az utolsó hongyarapító”. Büszke címét annak köszönhette, hogy 1913-ban Ada-Kaleh szigetének Magyarországhoz csatolását ő közölte hivatalosan a török kormányzóval. (1972-ben, a Duna-szabályozáskor a sziget víz alá került). Medve Zoltán címe később már nem volt helytálló, mert 1918-ban, a vereséget szenvedett Románia kárpáti határát pár kilométerre módosították Magyarország javára –igaz, csak néhány hónapra!
Művészek is laktak a házban szép számmal. Hubay János hegedűművész, zeneszerző, külföldön is jól hangzó nevét ma emléktábla hirdeti. Festő- és fotóművészek – köztük nők is – talán a dunai panoráma miatt kedvelték itteni otthonaikat. Gróf Zichy István művészettörténészként sokat kutatott és írt, főigazgatója volt a Nemzeti Múzeumnak. Más tudományok művelői is laktak a házban, közülük talán „leghíresebb” Méhely Lajos zoológus, aki később tehetségét méltatlan módon a fajelmélet szolgálatába állította. Idős kora miatt népbírósági tárgyalását 1946-ban a lakásán tartották, 10 évet kapott. Kollégája Méhes Gyula nem politizált, megmaradt az állattannál, itt halt meg a házban.
Néhány nevet ragadtunk csak ki a több száz közül, pedig mindegyik lakó megérdemelné! Saly Noémi könyve nemcsak letehetetlenül érdekes olvasmány, hanem történelmi tanulmány is, képanyaga a szemet is gyönyörködteti. Olvasása után másként nézünk erre a régi házra!
Róbert Péter
történész írása a midio.hu-nak
Címlapfotó: ittlakunk.hu
Címkék: Könyvajánló, Micsoda népek, Róbert Péter, Saly Noémi
