Mondd, szereted az állatokat?

Mondd, szereted az állatokat?

Május 15-e az állat- és növényszeretet napja Magyarországon, melyet a budapesti állatkertben rendeztek meg először 1944-ben. 

“Mondd, szereted az állatokat?” – kérdezi tőlünk a költő, gyermekek és felnőttek által is kedvelt versében. A mai napon (is) megállhatunk egy kicsit, emlékeinket vagy a jelen pillanatát szemlélve, hogy örömteli rácsodálkozással figyeljük a természetet. A mindennapjainkat őrző fák, a játszótéren, az útjainkat szegélyezve vagy a kerti pad fölé hajolva sok mindenről mesélhetnének. Az állatok színes világa tudásunkat gazdagítja. A velük töltött idő, a kalandok sorozata meghatározó élményekké válnak. Kiszélesítik határainkat és hűséges barátságok alakulnak. Kedvenceink türelmesen várnak egy hosszúra nyúlt nap után, majd érkezésünkkor tekintetükben ott a szeretet és a ragaszkodás: minden rendben, hazaértünk. Az ajándékok körbevesznek. Figyeljük, becsüljük és szeressük őket!

Rónay György: Mondd, szereted az állatokat? 

Mondd, szereted az állatokat?
A kutyát, macskát, csacsit, lovat
s a madarakat: a verebeket,
rigót, galambot, pintyeket,
akik a Földön veled élnek,
s bundájuk, tolluk melegében
nekik is van szívük, csak éppen nem beszélnek?

Mondd, szereted az állatokat,
s figyelted őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek,
vagy miről hallgatnak, mikor komor
csöndjükbe burkolódzva ülnek,
és titokzatos, hallgatag
külön világukba merülnek?

Én szeretem az állatokat,
Elnézem őket,
ha játszanak, alszanak vagy tűnődnek
titkaikon és a világon.
Hidd meg, barátom,
nekik is vannak titkaik,
s csak annál nehezebb talán
számukra ez a sok talány, mert nincsenek rá szavaik.

Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd meg
a bennük szorongó miértet;
segíts nekik, mondd ki helyettük
azt, ami ott ködlik a testük
vaksi lelkében – vidd közelebb
az állatokhoz az embereket,
hogy megértsenek végre minket.
S mi is őket, kisebb testvéreinket

Szöveg és fotók: Stanzel Viktória