Idén a poloskák előkelő helyet foglalnak el mindennapjainkban és így a híradásokban is. Számtalan cikk, a közösségi oldalakon pedig rengeteg bejegyzés foglalkozik velük, hol tudományosan, hol humorral közelítve meg a témát és a problémát, melyet e bogarak jelentenek számunkra és a környezetünk számára.
Egy humoros verzió a Facebookról
A Gardenista.hu internetes magazin szerzője egy másik nézőpontból mutatja be a poloskahelyzetet. Kiss Gábor, okleveles tájépítészmérnökként interjút készített a téma szakértőjével, magával a poloskával, aki személyes érintettsége révén egészen újfajta megközelítésbe helyezte a probléma – és így saját maga – megítélését. A cikkből kiderül, hogy egész sok közös vonásunk van. Mármint a poloskáknak és nekünk, embereknek.
„A kíváncsi természetünk szempontjából ugyanolyanok vagyunk, mint az emberek. Látja? Több közös van bennünk, mint elsőre gondolná.”
Poloska úr több példát is hoz, amiben szerinte az emberek rosszabbak a poloskáknál. Például:
„Ma Magyarországon a megtermelt élelmiszerek egyharmada a kukában végzi, vagy nem is kerül az ebédlőasztalra. Csak a magyarok évente 1,8 millió tonna ételt dobnak ki.”
Vagy itt egy másik:
“Csak egyetlen apró kis példát hadd hozzak a mindennapjaikból: egy tetszőleges pár épít magának egy házat kinn a nagyvároson túl, zöldövezetben. Végre kert, természet, nyugalom. Erre fogják, leburkolják a telek felét: garázs, persze a kert végében, oda jó hosszú betonút kell. Betonkerítés, betontámfalak, mert az úgy dizájnos, úgy lesz mai, modern. Betonkutya, betonsövény, minden beton. Ház körül járda, másfél méter, mert hát kell a hely, nehogy egymáshoz érjen egy évben egyszer az a két ember, aki összetalálkozik rajta. Nagy, burkolt, déli terasz, hisz az az előnyös, ott jó ücsörögni. Hogy mikor? Egy évben max. 2×2 hetet, a többi időben vagy túl meleg, vagy túl hideg. Fa persze nem kell, főleg nem lombhullató, azzal annyi a munka, meg hát beárnyékolná a szép napos déli teraszt, nem azért építették. Aztán két héttel beköltözés után kezdődik a jajongás: meleg a ház, légkondi kell, de egy nem elég, szóval egy a garázsba, egy a földszinten, meg az emeletre is kell egy, és akkor még mindig nem tökéletes.”
A meginterjúvolt egyednek megoldásjavaslata is van az általuk okozott problémákra.
„Ha csak egy nagyon kicsit tudatosabban, s ezáltal kevésbé környezetszennyezően élnék az életüket, fel sem tűnne a jelenlétünk.”
És hogy mi lesz, mi legyen a poloskákkal? A cikket végigolvasva ez már nem is tűnik olyan égető problémának. Azzal ellentétben, hogy nekünk viszont ideje lenne változnunk, változtatnunk. Főleg, mielőtt őket keresztre feszítenénk.
Magyar Vértanúk Keresztje a Zuppa-tetőn – A poloskák a Vértesben is otthon vannak
midio.hu
