Kunáné Farkas Márta, az Eötvös József  Német Nemzetiségi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola  német és magyar szakos tanára 1997-ben végzett az ELTE BTK germanisztika szakán, majd 1999-ben magyar nyelv és irodalom szakon is diplomát szerzett. Ikreik születése után, háromgyermekes családként költöztek Diósdra 2007-ben. 2014 óta tanít a diósdi iskolában, az induló német nemzetiségi tagozat első osztályának egyik tanára lett. Vele beszélgettünk.

 

–Tapasztalatai szerint könnyen tanulják a nyelvet a gyerekek?

–Az első időben szivacsként szívják magukba a játékokon, dalokon, verseken keresztül a nyelvet, örülnek, hogy valami “különlegeset” tanulhatnak, ez jó alapot jelent a motivált tanuláshoz, a nyelv elsajátításához. Ugyanakkor a többiekhez képest plusz hat órájuk van, ez pedig nagy megterhelés egy kis elsősnek. A gyerekek heti öt órában tanultak német nyelvet, egy órában népismeretet, nagyon sok fellépésünk volt az első időszakban. Fontos, hogy a szülők figyelembe vegyék gyermekük érettségét, terhelhetőségét, amikor ezt a képzési formát választják. Az esetleges beszédhibák, hangképzési nehézségek, diszlexiára, diszgráfiára utaló jelek esetén is alaposan át kell gondolni a nemzetiségi tagozatra való jelentkezést.

 

–Milyen tankönyvek, oktatási anyagok segítik a tanítást?

–Sajnos,  nemzetiségi tankönyvből nem túl nagy a választék. Alsó tagozatban jelenleg a Kombi tankönyvcsaládot használjuk, rengeteg plusz anyaggal kiegészítve, sok tanári munkát fektetve abba, hogy a negyedik év végére a gyerekek a hétköznapi beszédtémákban jártasak legyenek. Felsőben a Kon-takt tankönyvek bizonyultak eddig megfelelőnek, az útkeresés továbbra is zajlik. Az igénybe vett segédanyagok száma – éppen a nemzetiségi tankönyvek minősége miatt – végtelen. Az interneten fellelhető feladatokból, autentikus szövegekből, hanganyagokból állandóan válogatunk. Felső tagozatban az online-feladatok, a hozzáférhető folyóiratok, német nyelvű könyvek is segítik a gyerekeket. A régóta működő diákcserében az alsbach–hähnleini iskolával az ötödikes és hatodikos nemzetiségi tanulók is részt vesznek. Sokan a látogatás után is kapcsolatban maradnak, leveleznek egymással. Nagyon jó érzés, amikor a diákcseréken látom, milyen jól kommunikálnak a német diákokkal, elboldogulnak mindenféle hétköznapi szituációban, gyakran a családi nyaralás alkalmával is. Természetesen elérhetők számukra a német televíziós csatornák, és folyamatosan használják az internetet, amely az otthoni munkának egyre fontosabb része lesz számukra.

–Milyen szintre juthatnak el a gyerekek a diósdi iskolai tanulmányaik alatt?

–A nemzetiségi tagozat első “megmérettetése” a negyedik osztály végén rendezett számonkérés, amely egy nyelvtani, írásbeli nagydolgozatból és egy szóbeli feleletből áll. A meghallgatás, a valós vizsgaszituációt utánozva két tanító néni előtt zajlik. Ez lezárja az eddigi négy évet, képet adva a szülőnek az elsajátított anyagról, és a gyermeknek saját átfogó tudásáról is. A hatodik osztályban az egyre népszerűbb Junior nyelvvizsgát céloztuk meg, szintén azért, hogy a gyerekek összefogják, áttekintsék eddigi tudásukat, és gyakorolják a vizsgázást.  Ez a vizsga, ahogy később a középfokú is, írásbeli és szóbeli részből áll, az írásbeli tesztet követően egy hallás utáni megértésre vonatkozó feladatsort is ki kell tölteni. Mivel a legidősebb nemzetiségisek csak hatodikosok, ezt a vizsgát csak a “normál” osztályok legjobb tanulói tették le, nagyon szép eredménnyel. Nyolcadikra a középszintű (B2) nyelvtudás a cél.

–Immár hatodik éve tanítja a diósdi gyerekeket a német nyelvre. Hogy érzi magát az iskolában, a településen?

–A nehézségek ellenére szívesen emlékszem az akkor hat-hétéves, hol síró, hol nevető kicsikre, akik mára a saját hatodikos osztályom tagjai. Kivételes szerencsémnek tartom, hogy az alsó tagozatban az akkori tanító nénikkel egyetértésben, jó viszonyban tudtuk terelgetni a gyerekeket, majd az ötödik osztályban osztályfőnökként átvehettem a néhány tanuló érkezésével harminchárom főre bővült társaságot. Megkönnyítette a beilleszkedésemet, hogy kolléganőm, Nagyné Ulrich Editke rengeteget segített nekem hatalmas tapasztalatával, kedvességével. Nagyon jó érzés, hogy immár évek óta látom-tapasztalom a nemzetiségi tagozat diákok folyamatos, eredményes munkáját, és hogy ezek a tehetséges gyerekek a szemem előtt nőnek fel.

–Milyen a kapcsolata a helyi német önkormányzattal és a német hagyományőrző egyesülettel?

–A nemzetiségi osztályokat kezdetektől támogatja a Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat fellépőruhákkal, ajándékokkal. Az elsősöket köszöntő, immár hagyományos üdvözlő ajándék, a “Schultüte” is nekik köszönhető. Tavaly német nyelvű előadással is megleptek bennünket. A Diósdi Német Hagyományőrző Egyesülettel is szoros a kapcsolatunk, mind a rendezvényeken, mind a mindennapokban számíthatunk rájuk.

K. Z.

midio.hu

Fotó: Novák Ildikó

(Az interjú nyomtatott változata megjelenik a Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat hírlevelében, a Diósdhéjban havilap márciusi számában.)