A Borászati Lapok 1897. január 10-én a Milyen volt a kecskeméti szüret? kérdésre kereste a választ. Ennek jellemzésére egy jóízű, Kecskeméten szájról szájra járt adomát adott közre.
„Egy disznótorban miután a világ sorját és korrupciós képviselőválasztásokat megbeszélték, a szüret silány eredményéről kezdtek beszélgetni. Mikor már mindenki kipanaszkodta magát, megszólal egy szőlőbirtokos: »– No, nekem olyan termésem volt, hogy nem találtam hordót a pincémben hozzávalót« »– Hát olyan nagy termése volt?« – kérdezték. »– Volt az ördögnek, nem találtam olyan kicsiny hordót, amelyik nagy ne lett volna ahhoz a pár liter lőréhez.« Így aztán megértették.”
Persze az év eleje a borkereskedés ideje is, ahogy erről az ekkor indult Közérdek című lap 1905. január 7-i első számában A bortermelő hibái címmel írt Dicenty Dezső. „Nem egy borvidékünkön telve vannak a pincék; mindenfelé nehéz értékesítési viszonyokról panaszkodnak. Nemzeti sóhaj ez már, a mióta a phylloxeravész okozta csapás után ismét talpra állottunk. Okait ismerjük. – Töméntelen sok rossz bor és sok jó; a kereskedő pincéjében meg kitűnő olaszbor – elasztikus lelkiismeretű kereskedők legnagyobb önzéstől illatos csoportja – udvarias bortörvény – kevésbé szerencsés fogyasztási adó, a régi nóta motívumai. […] A legokszerűbb, legművészibb házasítás palástja alatt rejtőzik a becsületes csalás a kereskedő hasznára és a fogyasztó örömére… […] Így történik azután meg, hogy még nálunk is, ahol pedig a házasítás nem a művészi okszerűség méhében fogamzott meg, aránylag jó minőségű borok állva maradnak. A sok diribdarab százféle jellegű anyagot a leglojálisabb magyar keverő sem meri összeereszteni.”
Egy év múlva mintha csak erre válaszolna a Bolond Istók 1906. január 21-i Hetesi Mihál pógártárs – Pógártársi levél Somogybúl című keserű tréfája. „Úgy tanútam a történetbű, hodgy külországba is akad jó bor, hodgy tovább nemönjek: Szegzárdon, Badacsonyba, meg Somlóba. Hanem má Pécs városába nem. Ott Engel, az a hunczut bortrafikáns a hamis boraiva az egész mecsekhegyi szöllőt kipusztitotta. Szégyöll ott terömni a szöllő, ahol gonosz kezek ispirituszbú [alkoholból] hamisítják az úristen nemös italát. Mi a fenének is termelnének ott, ahol terömteni tunnak!”
Dr. Töttős Gábor
midio.hu
Illusztrációk: mek.niif.hu, pecsiborozo.hu
Címkék: bor, egykoron, Szüret, Töttős Gábor
