A templom Isten háza, ahol ha csendben vagyunk és figyelünk, igazán érdekes és felemelő dolgokat hallhatunk, mely segítségül szolgálhat mindennapjainkban. Templomban hallottam sorozatunkban példabeszédekből adunk ízelítőt.
Kamasz a családban
Minden család életében vannak nehezebb időszakok. Vitán fölül az egyik ilyen nehezebb időszak, amikor kamasz gyerek van a családban. Ugyanis ilyenkor elkerülhetetlen az, amit általában hétköznapiasan generációs problémának szoktunk említeni. Fiataloknak és idősebbeknek is érdemes elképzelni, hogy milyen lenne a világ, ha a 15-16 éves úgy gondolkodna, mint a 40 éves szülei, vagy fordítva. Talán mindenki egyetért: nem lenne normális, sőt röhejes lenne. Természetes dolog, hogy másként gondolkodunk. Ugyanígy természetes dolog, hogy az Isten és az ember is másképpen gondolkodik. És sokszor mi nem akarjuk megérteni az Istent. Ugyanúgy, mint a kamasz gyerek nem akarja megérteni az apját-anyját.
Mivel sok helyen szinte zsebkendőnyi telkekre építették otthonaikat az emberek, akár akarjuk, akár nem, halljuk azt, hogy mi történik a másik házban. Például amikor esténként az ifjú leányzó előáll és mondja, hogy ő elmegy bulizni a barátaival, akik az utca végén már várják. Nahát akkor az az első, hogy a szülő kijelenti, hogy egy lépést se mész sehova. Mert ezek a bulizós helyek nem egyszerű helyek. És akkor kitör a csetepaté. A gyerek olyanokat vág a szülei fejéhez, hogy az valami borzalom. Ugye, hogy utálja őket, ez még a finomabb kifejezés, röpködnek a különböző szakkifejezések. A végén persze a gyerek győz, mert kijelenti, hogy akkor ő elmegy. És ilyenkor a szülő mit tesz mást, minthogy beadja a derekát. És azt mondja, hogy jó, de éjfélre legyél itthon. Hát ebből megint egy kisebb vitatkozás keletkezik, mert tíz órakor kezdődik igazán a buli, két óra az meg semmi. Utána jön a harmadik felvonás a drámában: adjatok pénzt. Egy buli manapság nem egy egyszerű dolog, nem egy olcsó játék. És hát a gyereknek pénz kell. Elmagyarázzák neki, hogy csak abból igyon, amit előtte töltenek bele a pohárba. Amit úgy hoznak ki, abból ne igyon, mert Isten tudja, hogy mit raktak bele útközben, hogy milyen állapotba kerül tőle. Ez egy nagyon bonyolult probléma.
És a gyerek meg van győződve, hogy a szülei azok ellenségek. A szülő meg van győződve, hogy a gyerek nem normális. Pedig mind a kettő szereti a másikat.
Így vagyunk mi a Jóistennel is. Nemcsak egymással. És nem véletlen, hogy ilyenkor az egyik oldalról is, meg a másik oldalról is szigorú szavak hangzanak el. De mindig tudni kell, hogy emögött mi van. Ez szereti ezt, ez szereti azt. A szeretet mellett mindez megfér. Nagyon nehezen tudjuk elfogadni és megérteni ezt. Jézus is megpróbál türelemmel lenni az emberekkel. Néha azonban elfutja a pulykaméreg. Erős szavakat használ. Nyugodtan meg lehet tőle sértődni. Nehezen értjük meg, hogy másként gondolkodunk. „Az én gondolataim, nem a ti gondolataitok. Az én utaim, nem a ti utaitok.” És valahogy meg kellene értenünk egymást. Nem szabad úgy csinálni, mint hogyha érteném az ő szavát, de a magam feje után járok. Hogy ne zavarja az életemet.
Mindnyájunk életében találkozunk ezzel. Bizonyos isteni törvényeket vagy kívánalmakat úgy csinálunk, mintha nem hallanánk meg. Egyszerűen valami bénultság van bennünk. Úgy érezzük, hogy tehetetlenek vagyunk. Pedig meg kell vívnunk nagyon sokszor kemény csatákat, lelki küzdelmeket. És nem szabad megfutamodnunk. Ezek nagyon beszédes dolgok. Látják, az ember életének a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgai valamilyen formában képet adnak, a Vele való kapcsolatunkról. Mi nekünk a kapcsolatunk ugyanolyan az Istennel, mint az emberekkel. Mi nem tudunk kétféle szerepet játszani.
Érdemes elgondolkodni ezen, fölidézni az életünk legegyszerűbb mozzanatait is és ebből a szempontból elgondolkodni rajtuk. Ahogyan a Szentírás mondja, hogy a pásztorok amit tudtak, elmondták Máriának, ő pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk.
Lejegyezve a prédikáció alapján.
Sz. K. N.
midio.hu
Kiemelt kép: stocksnap.io
Címkék: Kamaszkor
