Előrebocsátom, abban egyeztünk meg a szerkesztővel, hogy nem fogok a kelleténél többet morogni, nem leszek destruktív, még csak – jó magyar szokás szerint – nem is mutogatok senkire. Nehéz lesz.

Arról van szó ugyanis, hogy röpke 22 éves itt-tartózkodásunk óta sohasem sikerült elérni, hogy az utcánk – halkan mondom- európai mércével mérve járható legyen.

Hogy stílusosak legyünk, járjuk körbe a kérdést:

Valamikor 1996 tájékán, egy különösen esős napon tapasztaltuk meg először, hogy a – nevezzük nevén! – Pelikán utca gyakorlatilag sártengerré változik, és még az autó is megfeneklik benne. A drámainak is nevezhető helyzetet az ezredfordulón– gondolatban kihúzom magam, hiszen én menedzseltem itt az utcában a projektet – az önkormányzat útépítési pályázatának keretében, némi önerővel megtámogatva sikerült konszolidálni egy takaros, fehér murva borítással. A királyság pünkösdinek bizonyult, ugyanis Diósd eme részének „hungarikumaként” az utcában csőtörés követett csőtörést. Ennek következtében – szerintem sokaknak ismerős! – az utcát feltúrták, majd betemették, aztán vártak, vártak, s egyszer csak némi szép fehér murvával az addigra megsüllyedt gödröt nyakon öntötték. Hepe és hupa jelezte az újabb vizes akciókat, az utca meg ugyebár már sosem lett olyan, mint volt. Szerencsére kb. 5 éve az állóvízbe kavicsot dobott a Vízművek csatornaépítési programja, amikor is a meglévő kátyúkat egy csapásra eltüntették azzal, hogy hosszában árkot ástak az egész utcában a csatornának. Már régen nem azzal törődtünk, hogy van-e néhány gödör az úton, hiszen be sem tudtunk menni az utcába. Európai emberek lévén azonban természetesen a szent cél lebegett a szemünk előtt, a csatornázás. Hónapok múltával az árkok is eltűntek, majd megjelent az útépítő brigád. Telve reménnyel figyeltük a rekonstrukciót. A végeredmény minden képzeletet felülmúlt, ugyanis az utca egyik felét nem ugyanaz a brigád csinálta, mint a másikat, s kétségtelenül eltérő felfogásban is. Néhány évvel korábban azt mondtam volna, hogy a szocialista versenyszellem jegyében megmutatják egymásnak, hogyan lehet rövid idő alatt különböző útburkolatokat tetszetősen felvinni az agyagra. Később viszont rájöttem, hogy kísérleti út a miénk. Tesztelik, vajon melyik bizonyul tartósabbnak. Szeretnék végre szólni nekik, hogy fiúk, a teszt sikerült, vége van, egyik rosszabb, mint a másik, most már meg lehet csinálni úgy, hogy jó is legyen. De nincs kinek szólni. A csatornázás befejeződött (bár azóta már túrták fel meghibásodás miatt az utat ők is).

Szóval zötykölődünk minden áldott nap, s reggelente, mire az utca végére érek iskolás lányaimmal, már újabb kihívás elé állít a Pelikán utca. Ki kell ugyanis kanyarodni a Sashegyi útra, ami azon túl, hogy iszonyúan veszélyes, majdhogynem lehetetlen is. Veszélyes, mert beláthatatlan, jön-e valaki a Sashegyin (igazából nem jönni, száguldani szoktak), illetve az utóbbi években a 7-es út elkerülő útvonalaként használják a népek, mit mondjak, tömegesen. Értem én, reggeli csúcs, más is rohan suliba, munkahelyre, de ez az útszakasz konkrétan alkalmatlan ilyen mértékű forgalomra. No meg állítólag, tábla is jelzi, pihenő övezet, ami a sebességkorlátozáson túl talán a reggeli vircsaftot is kizárná. Tudom, önző szempontjaim legfeljebb az itt lakók számára tűnhetnek népszerűnek, de ha belegondolnak a többiek, mit tennének, ha a saját, egy nyomon járható utcájuk változna reggelenként a Beverly Hills-i Rodeo Drive-vá, akkor mindjárt nagyobb belátással lennének.

No de a szerkesztőnek ugyebár megígértem, hogy se morgás, se destruktív gondolatok, így szokásomhoz híven optimistán nézek a jövőbe, és rendületlenül hiszek abban, hogy az önkormányzat egyszer a fentnevezett kereszteződésbe is tesz egy tükröt az autósoknak, esetleg megtiltja az átmenő forgalmat (mint azt tette kb. tíz éve a városközpont védelme esetén), s ha merek még nagyobbat álmodni, akkor lelki szemeimmel a távoli horizonton még egy aszfalt burkolatot is látok a Sashegyi és Kavicsos utat összekötő, s így lényegében egy körforgalom részeként működő igen forgalmas Pelikán utcán.

Bányai Petra

(Képünk illusztráció.)