Jutka 1978 óta él Diósdon. Amikor ide került, még csak 2600-an éltek a településen; az egykori falu mára 10 ezer lakosú várossá teljesedett. Sok más itt élőhöz hasonlóan Budapesten dolgozott, az ország egyik legnagyobb textilgyárában, mérnökként, majd később a Magyar Telekom munkatársaként, de – mint elmondta – „a nagyváros zaja után csodás érzés volt hazajönni Diósd csendjébe és hegyeinek ölelésébe”.
2010-ben saját kérésére nyugdíjba vonult, és így – a család mellett – számos hobbijának szentelheti szabadidejét, olyan tevékenységeknek, amelyekkel igyekszik gazdagabbá tenni a település kulturális életét.
Az egyik hobbija a zene, mellyel a Kodály módszer tanítványaként hatéves korától elkötelezte magát zenetanuló diákként, különböző kórusokban éneklő felnőttként. Már 14 éve énekel a Diósdi Női Karban, melynek nemcsak a különlegessége – gyönyörű női hangok –, a sok elénekelt vegyeskari mű, hanem a közössége is első perctől magával ragadta. A mára civil szervezetté vált kórus – melynek Sirákné Kemény Kinga karvezető felkérésére 2009-től vezetőségi tagja –, egyrészt jó érzékű darabválasztással (és a magyar szerzőknek emléket állító faültetési kezdeményezéssel) igyekszik a magyar hagyományokat a legteljesebb mértékben ápolni és bemutatni, másrészt a számos kóruskapcsolat révén a magyar kultúra és vendégszeretet hírét hirdetni itthon és a nagyvilágban.
A másik civil szervezet, melyet szívügyének tekint, s melynek elnökeként tevékenykedik, a Diósdi Társaskör. Jutka úgy véli, a zene, a kiállítások, a honismereti előadások és történelmi séták mind közelebb hozzák azokat az értékeket, melyekre az itt élők a mindennapokban építkezni tudnak, itt a lakhelyünkön, utazás és súlyos forintok áldozása nélkül is.
Jutka a Diósdi Társaskör felkérésére, történelemszerető emberként kezdett el foglalkozni Diósd és térsége történetével, kezdte el kutatni azokat az összefüggéseket, amelyek településünk mai képét kialakították az évszázadok során.
