A magyar szabadságharc 13 hős tábornokát, akik a világosi fegyverletétel után kerültek osztrák fogságba, Ferenc József utasítására 1849. október 6-án, az 1848. évi bécsi októberi forradalom évfordulóján Haynau kivégeztette. Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet. Október hatodikát a kormány 2001-ben a magyar nemzet gyásznapjává nyilvánította.
Diósd népében is erősen élt a szabadság utáni vágy és az áldozatkészség, 41 fő jelentkezett nemzetőrnek. Ez 1848-ban a 18 éven felüli férfilakosság közel 25%-a volt. A környék falvai közül Tárnokon 35-en, Érden 55-en, Bodmérpusztán 11-en, Sóskúton mindössze 15-en jelentkeztek nemzetőri szolgálatra.
A diósdi nemzetőrök névsora
Mennyire volt jellemző ez a magas szám egy ilyen kis községnél? – kérdeztük egy korábbi interjúnkban a szabadságharc története jeles kutatójától, dr. Hermann Róbert hadtörténésztől.
„Az 1848. évi nemzetőrségi törvény azokat a 20 és 50 év közötti férfiakat kötelezte nemzetőri szolgálatra, akik városokban vagy rendezett tanáccsal ellátott községekben 200 forint értékű házzal vagy földdel, egyéb községekben fél jobbágytelekkel vagy ennek megfelelő nagyságú földterülettel rendelkeztek; illetve, ha évi 100 pengő forint tiszta jövedelmük volt. Negyvenegy nemzetőr ugyanennyi viszonylag módos családot jelentett, ami egy ekkora községnél komoly gazdasági erőre mutat. Hozzáteendő, hogy a nemzetőri cenzus a duplája volt a választójoginak, azaz, legalább másfélszer-kétszer ennyi olyan személy lakhatott a községben, akik az új országgyűlésre választhattak.”
Batthyány Lajos kivégzése
Benkő Jutka, A forradalom és szabadságharc táborában című írásában (Diósdi séta 6.) felidézi a sváb származású nemzetőrök helytállását:
„A sváb községekben toborzott nemzetőrök magyar parancsnokság alatt számos figyelemre méltó sikert értek el. Damjanich János alatt is sok sváb harcolt. Róluk emlékezik meg Kossuth Lajos jóval később, emigrációban írt levelében. Amikor a 3. zászlóalj 6. századának cibakházi szemléjén Damjanich megkérdezte a katonákat, ugye svábok, a következő volt a válasz: – Igenis méltóságos tábornok úr, mi svábok vagyunk, de magyar svábok.”
A diósdi nemzetőrök emlékművét 1998-ban, a szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségen avatták fel. Alkotója Domokos Gábor érdi szobrászművész.
A Magyar Posta 1999-ben bélyegblokkot bocsátott ki, mely az aradi vértanúk arcképét is ábrázolja. 1999. március. 12. és 2000. december 31. között árusították. A bélyegblokkot Tőkés Tamás és Gedai Csaba (fotó) tervezte.
Az aradi 13 vértanú (arcképek a bal felsőtől, az óramutató járásával ellenkező irányban): Knezich Károly (1808–1849), Nagysándor József (1804–1849), Schweidel József (1796–1849), Kiss Ernő (1799–1849), Lahner György (1795–1849), Poeltenberg Ernő (1813–1849), Leiningen-Westerburg Károly (1819–1849 ), Török Ignác (1795–1849), Vécsey Károly (1807–1849), Lázár Vilmos (1815–1849), Dessewffy Arisztid (1802–1849), Aulich Lajos (1792–1849), Damjanich János (1804–1849). A blokk bélyegképén Than Mór (1828–1899): Tápióbicskei lovasharc című festményének részlete látható.
midio.hu
Fotók: archív
Címkék: arad, Diósd, október 6., vértanúk
