2018 novemberében írtunk a szomszédos Pusztazámor történelmi személyiségeiről, köztük dr. Kmoskó Mihályról, a település első lelkipásztoráról. Augusztus 20-án, Szent István ünnepén avatták fel a tudós pap emléktábláját.
Az augusztus 20-i szabadtéri ünnepi szentmise és az új kenyér megszentelése és megszegése után került sor az emléktábla felavatására és megszentelésére. Az emléktábla ötletadója és a megvalósítás motorja a község egykori lokálpatrióta lakója, a településért ma is elkötelezetten dolgozó Páli Anna (Panni néni) volt; az elképzelést az önkormányzat felkarolta és támogatta. A műalkotást a Pusztazámoron élő Gáspár Pál Szilveszter ötvösművész készítette.
Az avatóbeszédet dr. Fekete Zsuzsanna helyi lakos, Pusztazámor múltjának lelkes kutatója mondta. Emlékeztette a jelenlévőket, Kmoskó Mihály nemcsak a falu lelkipásztora volt 1922-től haláláig, hanem nemzetközi hírű tudós is. Piliscsabán a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi kara mellszobrot állított tiszteletére. 2017-ben Ormos István arabista és sémi filológus professzor Egy életút állomásai címmel könyvet írt Berniczei Kmoskó Mihály munkásságáról. Elérkezett az idő, hogy Pusztazámor község is fejet hajtson a nagyszerű tudós előtt.
Kmoskó Mihály 1876. augusztus 29-én, azaz 144 évvel ezelőtt a felvidéki Illaván született. Saját magáról írja: „Régi, de elszegényedett nemesi család sarja; a család első nyomai XIII. századbeli okmányokban fordulnak elő.” Édesapja Kmoskó Mihály néptanító, édesanyja Gábel Mária. Hatan voltak testvérek: ő volt a legidősebb, öccsei: István és György. A három leányt Máriának, Erzsébetnek és Margitnak hívták.
Páli Anna (Panni néni) és dr. Fekete Zsuzsanna
Középiskoláit a trencséni piaristák főgimnáziumában végezte. (Jeles érettségi bizonyítványa megtekinthető a Pusztazámori Remeteség emeletén rendezett kiállításon.)
A papi hivatást választotta és teológiai tanulmányait a bécsi egyetemen folytatta. 1898-ban szentelték pappá, majd egy év múlva ugyanitt a hittudományok doktorává avatták. A fiatal teológus kivívta szemináriumi elöljárói elismerését, akik életkorához képest nagyon okosnak és emberileg is kiválónak találták. Kiemelték, hogy a harmóniumon is jól játszik. „Tehetséges növendék és derék orientalista”, írták róla.
Bécsben a bölcsészettudományi karon magas szintű és sokoldalú sémi filológiai és arabisztikai képzésre volt lehetőség. Héber nyelvet, káld, azaz ószövetségi arámi (Jézus Krisztus nyelve), szír és arab nyelvet hallgatott, majd később törökül tanult. Az ékírás különböző változataiban és a sumerológiában is sikerült elmélyülnie.
Mivel a keleti nyelvek érdekelték, ösztöndíjjal Bejrútban és Palesztinában, majd pedig Londonban és Párizsban folytatott biblikus tanulmányokat. 1909-ben a budapesti egyetem Hittudományi Kara megbízza az Ószövetség és Héber Nyelv Tanszék vezetésével. Az első világháború alatt 1916-ban a magyar egyházi körök megbízásából Kis-Ázsiába és Palesztinába utazik. 1918-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karának dékánja lett és1923-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába választják.
Pusztazámoron 1922-től volt plébános. Ezt a kis falut nagyon szerette, híveit támogatta. Plébániai fizetését soha nem vette fel, azt a szegényeknek adta. Karácsonykor a falu minden iskolás gyermekét megajándékozta. Innen szekéren vagy gyalog ment Tárnokra a vasútállomásra, hogy vonattal bejusson az egyetemre heti 3-4 alkalommal előadásokat tartani. Sok nyelven beszélt és publikált. Így például arab, szír, török, görög, hindi, perzsa, latin, olasz, angol, német, francia, spanyol nyelven. A Vatikánban is elismert bibliatudósként tartották számon.
1928-ban Prohászka Ottokár, az akkori székesfehérvári püspök el akarta helyezni máshová. Zámor 254 híve, talpig hűségben, gyönyörű szép levélben kérte a püspököt, hogy ezt ne tegye. Kérésük meghallgatásra talált.
Az orientalisztika területén elsősorban az őskeresztény szír irodalom feldolgozásában jeleskedett és sumerológiában szerzett nemzetközi hírnevet. A Kr. e. 5000 évvel ezelőtt élt sumer nép iskoláiban a gyerekek az írást megtanulták. A nebulók szigorú nádpálcabüntetést kaptak a késésért, a nem teljesen elkészített házi feladatért, gyűrött ruháért, ügyetlenségért, beszélgetésért, vagy ha valaki nem sumerül szólalt meg. A keserves iskolai éveknek azonban megvolt a jutalma, amit egy sumer találós kérdés így fejezett ki: Mi az, ahová vakon megyünk be, és tágra nyitott szemekkel jövünk ki onnan? Hát az iskola, ahol a tudatlan gyerekből okos ember válik.
Az avatóünnepségen a Sóskúti Ifjúsági Zenekar játszott
Kmoskó kézirati hagyatéka 2180 kézzel írott oldalt tartalmaz. A Balassi Kiadó gondozásában megkezdődött a könyvek kiadása. Az 1920-as években nemzetközi összehasonlításban is máig egyedülálló módon dolgozta fel a honfoglalás előtti magyar történet és az ehhez szervesen kapcsolódó eurázsiai sztyeppetörténet mohamedán és szír forrásait. Munkája napjainkig alapvető forrás a korszak kutatói és a magyarság múltja iránt érdeklődő közönség számára. Összességében elmondhatjuk, hogy Kmoskó Mihály ellentmondásos természete ellenére páratlan értéket képvisel tudományos munkássága által.
A lelkipásztort 1931. április 8-án érte a halál. A Fiumei úti sírkertben a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként díszsírhelyet kapott volna, de végakaratának megfelelően ebben a kis faluban temették el.
Az emléktáblát Sisa Lénárd plébános szentelte fel, aki néhány hete kezdte meg papi szolgálatát a községben.
midio.hu
Fotók: Zámori Hírek
Címkék: Dr. Kmoskó Mihály, emléktábla, Pusztazámor
