100 éves a Diósdi Római Katolikus Plébánia: ünnepségsorozattal várnak mindenkit a hétvégén

A Diósdi Római Katolikus Plébánia Képviselő-testülete tisztelettel és szeretettel meghív és vár mindenkit a diósdi egyházközség megalakulásának 100. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségsorozatra. 

November 23-án szombaton 10 órakor a Kék Géza Közösségi Házban kiállítás nyílik a 100 év emlékeiből.  A tárlatot, az ünnepi köszöntőket követően, Maklári István atya nyitja meg, majd könyvbemutatóra kerül sor. A gyerekeket és a fiatalokat szabadulószobával, toronylátogatással, pingpongversennyel és kézműves programokkal várják, amiken természetesen a játékos kedvű felnőttek is részt vehetnek. Az évforduló alkalmából korábban meghirdetett rajzverseny eredményhirdetésére is sor kerül majd.

Délután további programokra számíthatunk. 15 órától Filó Kristóf (kinek honlapunk elindítását köszönhetjük, erről korábban több alkalommal is írtunk, például itt) korábbi és Maklári István jelenlegi plébánosokkal lesz beszélgetés; 17 órától szentségimádásra várnak mindenkit a templomban, ahol ezt követően zenés műsor veszi kezdetét 18 órától. A szentségimádással a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus felhívásához is csatlakozik Diósd, hiszen ekkor, Krisztus Király ünnepének előestéjén – immár harmadik alkalommal – gyűlnek össze minden országban, ezernyi templomban a hívek.

November 24-én vasárnap ünnepi szentmise lesz, melyet Spányi Antal megyés püspök celebrál.

A kerek évforduló alkalmából most mi is visszatekintünk Diósd vallási életére.

Diósdon keresztények már Szent István királyunk uralkodása alatt is voltak. „Az egész környék népe odatódult, hogy lássák és hallják István király hűséges barátját, hogy szavaitól vígasztalást és reménységet merítsenek.” (Szent Gellért-legenda, amely szerint Gellért vértanúhalála előtt utolsó éjszakáját a községben töltötte, s itt misézett utoljára.) Fennmaradt írások utalnak arra, hogy a XIII. században Szent Szabina és Szent Bertalan nevű templomaink léteztek, valamint, hogy ebben az időszakban egy Domonkos nevű plébánosa volt a településnek. A továbbiakban az 1700-as évekig a lakosság vallásos életéről nincsenek ismereteink.

A betelepült németekről viszont tudjuk, hogy mélyen hívő katolikusok voltak. Lelki gondozásukat kezdetben a Tétényben működő ferences szerzetesek látták el. Későbbi években Diósd Érd-Ófalu fiókegyháza lett. 1772-ben gr. Illésházy János a diósdi hívek részére megépíttette a ma is álló kápolnát. Idővel Diósd ismét a tétényi egyház filiájaként működött. A kápolna lassan-lassan kicsinek bizonyult. A képviselő-testület építési területet biztosított, s lakossági adakozásból felépült a templom. Felszentelése a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére 1896. szeptember 13-án történt.

Diósd önálló egyházközséggé 1919-ben vált. 1921-ben pedig plébánia rangra emelkedett. A plébánia Szent Gellért nevét viseli, tartozéka a Szűz Mária templom és a Szent Gellért-kápolna. Plébánosok: 1919–1927 Rössler Ignác, 1927–1945 Paár József, 1945–1952 Németh Gyula, 1952–1968 dr. Halmos Béla, 1968–1978 Lovas (Luncz) István, 1978–1987 Felnémeti Ferenc, 1987–2001 Filó Kristóf, 2001-től Maklári István.

Az eltelt évszázad alatt a templom épülete és berendezése többszöri felújításra szorult; a munkákat főként adományokból lehetett megoldani. Templomunk történetének részletesebb leírása Wágner Ferenc Diósd története című könyvében olvasható.

A római katolikus lakosságú települések egyik kultikus helye a kálvária. Legtöbbször magaslatra épült a település szélén. Összefügg azzal a gondolattal, hogy a keresztény ember legalább jelképesen járja végig Krisztus szenvedésének útját. Kálváriákat a XVII. századtól létesítettek, Magyarországon leginkább a XVIII. században jelentek meg. Ma már kevesen tudnak Diósd község hajdani kálváriájáról. Az 1800-as években a mai Petőfi Sándor utca jobb oldalán, a Csapágygyár és a település között elterülő „kis”, más néven „községi” homokbánya melletti enyhe dombon létesült. Fakereszt, rajta festett bádog korpusz és stációk voltak találhatók itt. „A szőlőkhöz közel észak felé keresztet állíttatott Bercsik József érdi molnár mester, és gondozását is vállalta. Felszentelve 1816 szeptemberében Marich János kanonok, érdi alesperes által.” (Tétényi Canonica Visitatio 1817.) Az idők folyamán a kálvária az enyészeté lett. A dombot akácbokrok, akácfák nőtték be. A lakosság Hexenbergnek (Boszorkányhegynek) nevezte. Az 1900-as évek első felében a kereszt korhadtan, a teljesen megkopott, rozsdás korpusszal, funkcióját vesztve még állott, majd végleg eltűnt. Furcsa paradoxon, hogy a domb nyugati oldalában (mai Tó utca) ebben az időben a községi dögtemető kapott helyet. Az 1900-as évek végétől (jelenleg is egymást váltó) különböző ipari létesítmények találhatók e területen.

A település központjának ékessége a védett barokk műemlék kápolna, amelyet gróf Illésházy János érd-diósdi földbirtokos emeltetett 1772-ben a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása tiszteletére. A legenda és krónikák tanúsága szerint Szent Imre herceg nevelője, Gellért vértanúsága előtt Diósdon mutatta be utolsó miséjét. Ennek emlékére kapta a kápolna a Szent Gellért nevet. Tomisich János veszprémi kanonok, érdi esperes-plébános szentelte fel. Kezdetben a kápolnának fa tornya is volt, amely 1778-ban Mária nevű harangot kapott. D. Nagy Ignác (a Székesfehérvári Püspökség első püspöke) áldotta meg, újraszentelte a kápolnát és a ma is látható oltárképet. A kápolnában elhelyeztek egy nagyméretű fakeresztet, amelyet Magyar Gyula (a község Európa-hírű növénynemesítője) és neje, Schneider Róza készíttetett 1920-ban. Előlapján a magyarországi eucharisztikus kongresszusok (az oltáriszentség tiszteletére rendezett nemzetközi katolikus ünnepségek) évszámai láthatók, hátoldalán a készíttetők nevei.

Templomunk történetében számon tartandó az 1949-es esztendő. Németh Gyula (akkori plébános) és Svoy Lajos székesfehérvári püspök megbeszélése értelmében döntés született, hogy a Diósdi Római Katolikus Egyházközségnek legyen Szent Gellért-ereklyéje. Az ereklye elhelyezésére (melyet maga a püspök végzett) szeptember 9-én Mészáros István és Kisteleki István kanonok, Neményi Lajos irodaigazgató és Németh Gyula plébános jelenlétében került sor. Az ereklye Szent Gellért lábszárcsontjának 2×2 cm-es darabja. A szakrális tárgyat évtizedek során a mellékoltár tabernákulumában, majd a Szent Gellért-kápolnában őrizték. Csak Szent Gellért ünnepén tették a hívők számára láthatóvá. Az 1970-es években (a templombelső átalakítása során) született a döntés: tegyük mindenki számára láthatóvá az ereklyét. Ezt követően építették be a templomhajó hátsó jobb oldali falába. A szakrális tárgyat körülölelő mozaikot (mint a többit is a templomban) Nemcsics Antal műegyetemi tanár, a szindinamika doktora készítette.

Összeállította: Sz. K. N. 

Készült: Görögné Horváth Katalin: Az én Diósdom c. könyve alapján

Képek: diosdfa.hu

Címkék: Diósd, katolikus