Ma 4 éve, hogy a Diósdi Kiskifli pékség hatalmas érdeklődés közepette megnyitotta ajtaját a vásárlók előtt, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend a diósdiak körében. Nem véletlenül! Jó hely ez a Diósd, de egy pékség azért nagyon hiányzik! Vajon emlékszik még...
Volt egy álmom… Tolom a babakocsit egy szép (őszi/téli/tavaszi/nyári) napon Diósd utcáin. Kezemben tejeskávé, papírpohárban. Épp most hoztam a kézműves pékségből. A Kápolna-kert felé tartunk, itt egy padon megpihenek, iszogatom a kávém és nagyon boldog és hálás...
Korábban már írtunk arról, mennyire hiányzik Diósdról egy pékség. „Kár, hogy nem lehet itt jó brótot kapni… Olyan igazi, békebeli pékárut…” – ezzel a mondattal kezdtük tavaly decemberben a cikkünket (mely ide kattintva olvasható), a zárómondat pedig a következő volt:...
„Kár, hogy nem lehet itt jó brótot kapni… Olyan igazi, békebeli pékárut…” – van azért előnye is annak, ha az embert a közös futás közben sorra lehagyják a társai. El lehet csípni például ilyen mondatokat. És lehet bólogatni: bizony, de jó lenne! Pedig volt itt...
