Apák az Apahegyen, azaz fel az Ötscher csúcsára

Apák az Apahegyen, azaz fel az Ötscher csúcsára

Az Alsó-Ausztria tartományban található 1893 méter magas Ötscher hegy markánsan, tekintélyt parancsolóan emelkedik ki a környező többi hegycsúcs közül. Emiatt a 9. században itt élő szlávok csak Othzanak, azaz Apahegynek nevezték, manapság pedig az „osztrák Fuji” becenévvel illetik.

Barátokkal, köztük apatársakkal egy napsütötte szeptemberi napon vágtunk neki az Apahegy meghódításának. A túra igazán apa- és ezáltal családbarát, hiszen egy nap alatt – hajnali indulással és késő esti érkezéssel – teljesíthető a kaland, így „csak” egy esti fürdetést kellett kihagynom és reggel már magamhoz ölelhettem a kis porontyaimat.

Hajnali fél 6-kor startoltunk és 10 óra környékén érkeztünk meg Lackenhof településre a Weitental Ötscherlift parkolóba, túránk kiinduló pontjára (Diósd – Lackenhof-Weitental 401 km, 4 óra 5 perc).

Az autóból kiszállva már látszott a felénk tornyosuló hatalmas óriás, az Ötscher. Körbenézve az is nyilvánvaló volt, hogy meleg, napos időnk lesz, így a szendvicsek és energiaszeletek mellé naptejet és fejkendőt is pakoltunk. A parkolóból sílift is indul fel a hegyre, azonban mi lábbal kívántuk a hegyet meghódítani, így ellenkező irányba, Raneck település felé vettük utunkat. Először szebbnél szebb alpesi házak között a faluban bandukoltunk, majd erdei murvás útra értünk, ahol egészen a Barenlacken elágazásig sétáltunk különösebb szintemelkedés nélkül. Itt, 944 méter magasságban rövid pihenőt tartottunk, és a megfelelő folyadék és szénhidrát magunkhoz vétele, no meg a bakancsok fűzőjének ellenőrzése után nekivágtunk a közel 1000 méteres szintemelkedésnek – megkezdődött a csúcstámadás.

A hegy oldalában kapaszkodtunk felfele, lépésről lépésre magasabbra kerülve. Kezdetben erdőben, fák között mentünk, majd a fákat elhagyva kiértünk a hegy sziklás gerincének a szélére. Itt vette kezdetét a Rauher Kamm (tükörfordításban: érdes taréj) elnevezésű sziklás gerincút. Szó szerint érdes taréjon lépkedtünk, hiszen vékony sziklaperemen, néha sziklamászó tudásunkat is bevetve kapaszkodtunk felfele a hegy gerincén. Csodálatos élmény volt. A taréjt elhagyva már 1800 méteres magasságban jártunk, ahol vastartóba helyezett kisfüzet várt bennünket, hogy a jövő nemzedék számára is bevéssük: ezen a napon itt járt három magyar férfiú.

 

A gerincút sziklákon vezet felfele

Lépésról lépésre fel a csúcsra

Innen már közel volt a csúcskereszt, ahonnan csodás panoráma tárult elénk, és a csúcscsoki is igazán jólesett. Látható volt, hogy a környék hegyei messze eltörpülnek a nagy Apahegy mellett. Olyan érzés volt, mint amikor apaként körbevesznek piciny gyermekeid és a fejük felett átlátva, óvó tekinteteddel vigyázol rájuk.

Csúcskereszt

Továbbhaladtunk és 400 méter ereszkedést követően eljutottunk az 1418 méter magas Ötscher Schutzhaus nevű hüttéig. Itt van a parkolóból feljövő sílift felső állomása. Az eredeti tervek szerint lifttel mentünk volna vissza a parkolóba, de pont előttünk ment el az utolsó „járat” (a lift még működött, de az osztrák liftkezelő ellentmondást nem tűrően az orrunk előtt húzta rá a láncot a kapura, „a záróra az záróra” gondolattal az arcán). Ennek „bánatát” a hüttében sörrel enyhítettük, majd gyalogszerrel egy piros sípályán ereszkedtünk vissza a parkolóba.

Hazafelé az egyik áruházlánc boltjában megállva még megtöltöttem a zsákomat mindenféle, itthon nem kapható finomsággal feleségem és gyermekeim számára. Ezt követően újabb 4 óra autózás után 23.00 óra magasságában értünk haza, igazi magashegyi élményekkel feltöltődve.

Táv: 20 km, szintemelkedés: 1200 méter, menetidő: 7 óra 30 perc

A sílift miatt gyermekkel is nekivághatunk az Apahegynek, hiszen a parkolóból lift indul fel a hüttéig 1418 méterre, és innen már mindössze 500 méter szintemelkedést kell legyőznünk a csúcs meghódításáig, majd a hüttéhez visszaérve lifttel vissza is jöhetünk az autóhoz. Gyermekes családoknak ezt az utat ajánljuk, hiszen ennyi hegymászást gyerekhordozóval is könnyedén megtehetünk, illetve nagyobb csemete a saját lábán simán megteszi ezt a távot. Igazi hegymászós családi kaland! A lift nyitva tartására figyeljünk, mert percre pontosan zár.

Szöveg és fotók: Szende Dávid