Úgy két évvel ezelőtt szerkesztő kolléganőm újságolta, verse jelenik meg a Bárkában. Bár nem volt idegen a név, de addig nem került a kezembe. Előfizettem rá, azóta olvasom. A mind tartalmában, mind kiállításában igényes folyóirat mindig a kezem ügyében van; jólesik kézbe venni, beleolvasni.

Az „Ablak a kortárs irodalomra” mottóval meghatározott, Békéscsabán kiadott, kéthavonta megjelenő irodalmi, művészeti, társadalomtudományi folyóiratnak – a mai, minden tekintetben végletesen megosztott világunkban – szívet melengető a hátsó borítón közreadott ars poeticája: „…nyitott, befogadókész… minden érték iránt, tekintet nélkül a korra, nemre, származásra és lakhelyre, az uralkodó és a háttérbe szorított kánonokhoz, a különböző művészeti irányzatokhoz, csoportokhoz való tartozásra… tudatos kánontörés… irodalmi és művészeti vizeink keresztül-kasul hajózása… olyan termékeny eklektika…, amely a különböző szemlélet- és beszédmódok, formaelvek szerint létrejött alkotásokat szükségszerűen dialóguskényszerbe hozza, talán nem ellenére a szerzőknek sem, de mindenképpen az olvasók örömére… a regionalitás és az egyetemesség, a minőség- és értékelvű szemlélet- és gondolkodásmód keretei között…”

A 2020/5. szám szerzői között vannak általam ismert nevek (Tóth Erzsébet, Falcsik Mari, Markó Béla, Garaczi László, Darvasi László), és olyanok, akiknek a műveiben e periodika hasábjain találkoztam először.

Az említett idei 5. szám Tóth Erzsébet (Tatabánya, 1951– Budapest) Lesz egy reggel című versével indul.

 

Lesz egy reggel

én azt már nem élem meg,

madarak ébresztenek, harsognak, csiripelnek,

jelzik, hogy fontos dolguk van,

de annál nincs fontosabb,

hogy még öleljük egy kicsit egymást,

jár még egy puszi, vagy kettő, vagy három,

vagy még több is,

ami azután nem érhet véget olyan hamar,

valami még következik,

aztán a kávé, a rántotta,

esetleg még a gyerekek is előállnak valamivel,

letört a maci lába,

hívni kell az orvost,

nincsenek tapasztalataim a boldogságról,

talán ilyesmi lehetne

 

Érdemes elolvasni a verset, a lapot; érdemes hajózni a Bárkán.

K. Z.

midio.hu