Rásóné Sinkó Ilona vagyok, de Diósdon csak Rásó Icaként emlegetnek. Életem elmúlt 40 éve ezer szállal kapcsolódik a mi kis „falunkhoz”, ami azóta a szemem láttára nőtte ki magát várossá. Itt alapítottam családot, itt nőttek fel a gyermekeim, és itt találtam barátokra is. Mindezt meghatározta az a „véletlen”, hogy itt kezdtem el tanítani, az akkor még régi iskolánkban, és ez alatt az idő alatt volt szerencsém sok diósdi kis diákot tanítani, és több nagyszerű diósdi családnak kicsit a „tagjává” válni. Meghatározó élmény volt, mikor az apró, izgalommal teli elsősöket a gondjaimra bízták, és felemelő volt, mikor a nyolcadikosaim, már engem nevelve, de azért mégis hallgatva rám, kiléptek a középiskola ismeretlen világába. Nagyon nagy szeretettel és büszkeséggel gondolok minden diákomra. Sok örömöt, és rengeteg boldog pillanatot szereztek nekem.
2020-ban nyugdíjba mentem, és az iskolai emlékeket megőrizve, már csak a családomnak, a barátaimnak és a saját ötleteimnek szentelem az időm nagy részét. Sokféle dolog érdekel, többek közt kedvelem az irodalmat, a történelmet, a népművészetet, és örömmel tölt el a rajzolás, kézműveskedés is. Életemben mindig fontos helyet foglaltak el az állatok, a növények, a kirándulás, vagyis a természet és a környezetünk felfedezése.
Az első írásaim jó negyedszázada jelentek meg először a Diósdhéjban, majd a Diósdi Krónika című lapokban: készítettem népi kalendáriumot, növényismertetőt, tudósításokat az iskola életéről. Az elmúlt évtizedekben gyakran volt részem elgondolkodtató, érdekes vagy izgalmas kalandokban, amelyekről, ugyan félve a fogadtatástól, de mégis nagyon szívesen vetettem és vetem ma is papírra gondolataimat – itt, a midio.hu oldalain is.
